Nosztalgia
Mióta elmúltam negyven éves, csak a múltba tekintgetek. Visszasírom a fiatalságom, a fiatalkori emlékeimet. Szánalmas ez az állandó múltidézés és vágyódás, de nem tudok leszokni róla.
A teher
Odaadó feleségem van és három szép gyerekem, a munkámra sem panaszkodhatom. Papíron mindenem megvan, mégis állandóan szorongok. Én vagyok a kenyérkereső és ha bármi bajom esne, nem tudom, mi lenne a családommal. Hogyan fizetnék a hitelt, a rezsit?!
Ez olyan teher, ami miatt rágom a körmöm és éjszaka fogcsikorgatok. Nemrég meghalt egy velem egyidős barátom szívinfarktusban, én pedig azonnal kötöttem életbiztosítást. Úgy érzem, túl sok van rajtam, nem tudok fellélegezni. És mikor lesz vége? Ha kifizetjük a hitelt? Az még 17 év. Amikor gyerekek lediplomáztak? A legkisebb most hároméves… Nekem már sosem lesz könnyebb. Olvass még a témában
„Három világító gömb nézett engem” – Hátborzongató történetek elszigetelt helyeken dolgozóktól
Te is rosszul emlékszel? Mi az a Mandela-effektus, és hogyan működik?
Mivel olvasztottad le valakinek a képéről a gúnyos mosolyt? 10 vicces sztori
„Úristen te fogytál?” – 10 gyakori mondat, amiről nem is tudjuk, hogy valójában testszégyenítés
