Nosztalgia
Mióta elmúltam negyven éves, csak a múltba tekintgetek. Visszasírom a fiatalságom, a fiatalkori emlékeimet. Szánalmas ez az állandó múltidézés és vágyódás, de nem tudok leszokni róla.
A teher
Odaadó feleségem van és három szép gyerekem, a munkámra sem panaszkodhatom. Papíron mindenem megvan, mégis állandóan szorongok. Én vagyok a kenyérkereső és ha bármi bajom esne, nem tudom, mi lenne a családommal. Hogyan fizetnék a hitelt, a rezsit?!
Ez olyan teher, ami miatt rágom a körmöm és éjszaka fogcsikorgatok. Nemrég meghalt egy velem egyidős barátom szívinfarktusban, én pedig azonnal kötöttem életbiztosítást. Úgy érzem, túl sok van rajtam, nem tudok fellélegezni. És mikor lesz vége? Ha kifizetjük a hitelt? Az még 17 év. Amikor gyerekek lediplomáztak? A legkisebb most hároméves… Nekem már sosem lesz könnyebb. Olvass még a témában
„A szalagavató másnapján egy másik országban ébredtem” – Sztorik, amiket máig nem mertünk bevallani a szüleinknek
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
Dolgozó anyaként ezt az egy szabályt követem, hogy ne hulljon szét az életem
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
