Előfordul, hogy egy jóravaló férfi a barátzónába kerül, pedig tudjuk, hogy jó partner lenne.
Nem jön
Olyan cuki volt a srác, hogy összejöttem vele, mert nem akartam elszalasztani egy ilyen jó embert. Reméltem, hogy majd megszeretem annyira, hogy vonzódjak hozzá, de nagyon nem így lett: minél kedvesebb volt, annál jobban taszított. Akkor szakítottunk – két hét után – amikor meg akarta érinteni az arcom, én pedig fintorogva elhúzódtam. Szegény…
A fődíj
Tikkeltem, amikor nemrég a (hímnemű) kollégáim arról beszélgettek ebéd közben, hogy mekkora szívás, amikor ők tepernek egy nőért, az meg kikosarazza őket és csak a barátjuk akar lenni. A kollégáim egyébként rendes srácok, tényleg nem tudok róluk rosszat mondani, éppen ezért még szomorúbb a helyzet, hogy még az ilyen jószándékú és intelligens pasik is „felháborodnak” azon, ha egy nő nem őket választja. Olvass még a témában
Amikor már nem bírtam tovább hallgatni a sopánkodásukat, lehűtöttem a kedélyeiket az alábbi mondattal: Nektek a társkeresés egy verseny, amiben nem a nő szerelme, hanem a teste a fődíj, a barátságát pedig nem ezüstéremként kezelitek, hanem értéktelen vigaszdíjként, ez a baj. Egyikük sem tudott mit mondani erre, senki nem tiltakozott.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
