Elég fontos kérdés a házasságban, hogy ki hány gyerkőcöt akar, és sajnos nem mindig van egyetértés a házastársak között. Hogyan tovább?
Kislánykorom óta három gyereket akartam, mindig is háromgyerekes anyaként képzeltem el magam. A férjemmel sokat beszéltünk erről, és egyetértett velem, hogy három gyerek kell. Ő viszont most a második után behúzta a féket, és közölte, hogy kettő elég. Az indoka az, hogy „két keze van, három gyerekkel nem bírna egyedül sem ő, sem én.” Azt mondja, túlvállalnánk magunkat, mert ha elkezdenek három különböző iskolába, edzésre vagy különórára járni, a szervezés egy „rémálom” lesz. Én nem értek egyet ezzel, szerintem megoldanánk.
Neheztelek rá, amiért ő most így döntött, és felrúgta az egyezségünket. Én továbbra is szeretnék egy harmadikat, de ő hajthatatlan, én pedig nem tudom, mit tegyek. Hagyjam el, és keressek mást? Képtelen lennék rá, mert szeretem, és a gyerekek is imádják az apjukat. Nem fogom csőbe húzni azzal, hogy titokban abbahagyom a gyógyszert, mert tudom, hogy azt árulásnak fogná fel, és még azt is kinézem belőle, hogy emiatt elhagyna. Csak azt tehetem, hogy tovább kérlelem, hátha beadja a derekát. Olvass még a témában
Az egykék sorsa
A férjem azt mondta a fiunk születése után, hogy ez jó, szuper, és itt most meg is állunk. Én viszont egyke vagyok, magányosan nőttem fel, és már akkor megfogadtam, hogyha valaha gyereket vállalok, nem állok meg egynél, mert nem teszem ki az egyke-sorsnak. Úgyhogy azt hazudtam, hogy szedem a fogamzásgátlót, és hoppá, jött még egy kisfiú. A férjem először nem repesett az örömtől, de ma már a gyerekek öt és hétévesek, és amikor nézzük, ahogy együtt játszanak, már belátja, hogy igazam volt, kellett a kistesó.
