Miért csúszik ki a kezünkből?
A paradoxon lényege, hogy minél tudatosabban hajszoljuk a boldogságot, annál inkább kicsúszik a kezünkből. Ez olyan, mint amikor álmatlanul forgolódunk az ágyban, és kétségbeesetten próbáljuk elérni az alvást. Tehát minél jobban erőltetjük, annál kevésbé sikerül. A boldogság is akkor talál meg, amikor nem figyeljük az órát, nem számolgatjuk, mennyi van még hátra, és nem méricskéljük, hogy „vajon most boldog vagyok-e eléggé?”. Ehelyett belefeledkezünk a pillanatba, és egyszer csak észrevesszük, hogy ott van.
Érdekes, hogy a pszichológia is megerősíti ezt.
A pozitív pszichológia egyik legfontosabb felismerése, hogy a boldogság nem célnak tekinthető, hanem inkább következmény. Akkor jelenik meg, ha értelmes dolgokkal foglalkozunk, ha kapcsolódunk másokhoz, ha mélyen megéljük a folyamatot egy tevékenységben, vagy ha hálát érzünk valami apróságért.
Nem attól leszünk boldogok, hogy mantrázzuk magunknak, hogy „boldognak kell lennem”, hanem attól, hogy belemerülünk az életbe. Olvass még a témában
A boldogság paradoxonát gyakran erősíti a fogyasztói társadalom is. Reklámok százai üzenik nap mint nap, hogy majd akkor leszel boldog, ha megveszed ezt a krémet, azt az autót, vagy ha elutazol a tengerpartra. Természetesen ezek a dolgok örömet okozhatnak, de a tartós boldogságot nem tudják biztosítani. A vágy beteljesülése mindig csak rövid ideig ad elégedettséget, aztán újabb célokat tűzünk ki magunk elé. Ez a végtelen körforgás könnyen kimerítővé válhat.
