Egy barátság rengeteg változást kibír, de vannak élethelyzetek, amelyek próbára teszik a legerősebb kapcsolatokat is. Ilyen az is, amikor az egyik félnek gyereke születik, a másik pedig továbbra sem tud mit kezdeni a gyerekekkel – vagy egyszerűen nem is akar. Három olvasónk mesélte el, hogyan változott meg a legjobb barátnőjével a kapcsolata emiatt.
„A barátságunk vagy a gyerekem?”
A 36 éves Eszter és a legjobb barátnője tizenöt évig szinte elválaszthatatlanok voltak. Minden fontos pillanatot együtt éltek át, ezért biztos volt benne, hogy az anyasága sem változtat majd ezen.
„Amikor megszületett a kisfiam, természetesnek vettem, hogy K. ugyanúgy része marad az életemnek. Nem vártam el, hogy pelenkázzon vagy babázzon, csak azt, hogy néha alkalmazkodjon ahhoz, hogy már nem tudok egyik napról a másikra elmenni egy egész estés programra. Ehhez képest már az első hónapokban azt éreztem, mintha haragudna rám. Ha lemondtam egy találkozót, megsértődött. Ha azt mondtam, hozzám jöjjön át, mert a baba alszik, azt felelte, hogy ő nem akar egész délután gyerekzsivajt hallgatni.” Olvass még a témában
Eszter szerint a fordulópont egy vita volt.
„Azt mondta, elege van abból, hogy minden a gyerek körül forog, én pedig visszakérdeztem, hogy mégis mit vár? Hagyjam otthon egyedül a másfél éves fiamat, hogy ugyanúgy tudjunk koktélozni, mint tíz éve? A végén azt vágta a fejemhez, hogy úgy érzi, választanom kell közte és a gyerekem között, és én a gyerekemet fogom választani. Köpni-nyelni nem tudtam. Megmondtam neki, hogy én nem szeretnék választani, de ha ragaszkodik hozzá, akkor igen, természetesen a gyerekemet választom, mégis mire számított? A gyerekem nyilván mindig az első lesz. Akkor hónapokig nem keresett, azóta már újra beszélünk egymással, de a régi közelségünk soha nem tért vissza.”
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
