Nem akarok senkit megbántani. Tényleg nem. A Balaton gyönyörű, az esti naplemente a víz felett egy életkép, és tudom, hogy sokan gyerekkoruk legjobb emlékeihez kötik. Én is. Ott tanultam meg úszni, ott volt az első nyaram a barátaimmal, ott ettem először lángost homokos kézzel. Ezek az emlékek örökre velem maradnak és senki nem veheti el. Csak valami történt az első igazi tengeri élményem során, és azóta a Balaton soha nem ugyanolyan.
Az első tengeri élményem
Huszonvalahány évesen láttam először igazi tengert. Nem mesés egzotikus helyen, csak az Adrián, egy átlagos nyári úton. De amikor bementem a vízbe és a víz magától a felszínén tartott, nem kellett úsznom, csak ott lenni és lebegni. A só illata, a hullámok hangja, a víz átlátszó mélykéksége.
Az a pillanat, amikor először néztem ki a horizonton, és nem volt ott a túlsó part. Csak víz, ameddig a szem ellát. Hazafelé az autóban már tudtam, hogy valami megváltozott, és hogy ez visszafordíthatatlan. Olvass még a témában
Lassan sétálók, boltban tévelygők: tényleg olyan türelmetlenek lettünk, hogy mindenkit gyűlölünk, akitől nem tudunk haladni?
Nem az AI-jal van bajom, hanem azzal, hogy eltűnik a kreativitás
Teszt: Melyik híres történelmi hősnő lennél a személyiséged alapján?
Ez a mediterrán úti cél illik hozzád a születési hónapod alapján
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
