Véleménycikk: Schuszter Borka
Amióta a párom megkérte a kezem, nagyjából minden második beszélgetésem ugyanazokból a kérdésekből áll: Mikor lesz az esküvő? Hány embert hívtok? Lesz templomi szertartás is? Milyen ruhát szeretnél? Megvan már a helyszín? A dekor? A zenekar? A fotós?
Én meg egyre kevésbé tudom, hogyan kellene elmondanom az embereknek, hogy engem ez az egész őszintén, tiszta szívemből mondhatom, hogy a legkevésbé sem érdekel. Sőt, a hátam közepére sem kívánom.
Semmi kedvünk az esküvői szervezéshez, úgyhogy az a forradalmi gondolatunk támadt, hogy egészen egyszerűen nem szervezünk esküvőt – igen, tudom, őrület, hogy két felnőtt ember úgy dönt, hogy nem tesz meg valamit, ami amúgy nem kötelező, és nincsen hozzá kedvük, de mi már csak ilyen lázadóak vagyunk. Olvass még a témában
„A menyasszony ragaszkodott hozzá, hogy csak ő viseljen sminket az esküvőn” – Bicskanyitogató lagzis sztorik
„Egymás mellett álltunk a 20 éve készült fényképen” – Párok, akik sorsa hamarabb keresztezte egymást, mint hitték
„A feleségem sosem ismeri el, ha nem volt igaza” – A gyakori panasz, amit a férfiaktól hallok terapeutaként
„Anyósom kiakadt, hogy már nincs hatalma a férjem felett” – amikor a férfi határt húz az anyjával kapcsolatban
Azt hiszem, sokan automatikusan feltételezik, hogy az eljegyzés után bekapcsol az emberben valami belső esküvőszervező üzemmód. Hirtelen Pinterest-táblákat kezd gyártani, menyasszonyi ruhákat nézeget, virágkompozíciókról álmodik, és izgatottan számolja, hányat kell még aludni a nagy napig.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
