Véleménycikk: Schuszter Borka
Amióta a párom megkérte a kezem, nagyjából minden második beszélgetésem ugyanazokból a kérdésekből áll: Mikor lesz az esküvő? Hány embert hívtok? Lesz templomi szertartás is? Milyen ruhát szeretnél? Megvan már a helyszín? A dekor? A zenekar? A fotós?
Én meg egyre kevésbé tudom, hogyan kellene elmondanom az embereknek, hogy engem ez az egész őszintén, tiszta szívemből mondhatom, hogy a legkevésbé sem érdekel. Sőt, a hátam közepére sem kívánom.
Semmi kedvünk az esküvői szervezéshez, úgyhogy az a forradalmi gondolatunk támadt, hogy egészen egyszerűen nem szervezünk esküvőt – igen, tudom, őrület, hogy két felnőtt ember úgy dönt, hogy nem tesz meg valamit, ami amúgy nem kötelező, és nincsen hozzá kedvük, de mi már csak ilyen lázadóak vagyunk. Olvass még a témában
Az új kapcsolatodban ugyanazokkal a problémákkal szembesülsz, mint a régiekben? Komoly oka lehet
Tavalyi kutatás igazolja, tényleg váratlanul történik-e a legtöbb félrelépés
Siker a munkában, kudarc a szerelemben: A barátnőm mindent tud, mégis mindig rosszul választ
3 tulajdonság, ami ha megvan benned, nagyobb eséllyel szerzed meg a pasit, aki tetszik
Azt hiszem, sokan automatikusan feltételezik, hogy az eljegyzés után bekapcsol az emberben valami belső esküvőszervező üzemmód. Hirtelen Pinterest-táblákat kezd gyártani, menyasszonyi ruhákat nézeget, virágkompozíciókról álmodik, és izgatottan számolja, hányat kell még aludni a nagy napig.
Hát, belőlem ez a beállítás valahogy kimaradt
Nem hoz lázba a menyasszonyi csokor. Nem lelkesítenek az ültetőkártyák. Nem akarok meghívók papírminőségén gondolkodni, és attól sem leszek boldogabb, ha hónapokon át azon aggódhatok, hogy ki kit sért meg azzal, hogy melyik asztalhoz ül.
Szerencsére a vőlegényem pontosan ugyanígy gondolkodik.
Valószínűleg lesz egy polgári szertartásunk, ahol hivatalosan is összeházasodunk. Aztán ennyi.
Nem lesz lakodalom. Nem lesz hajnalig tartó mulatság. Nem lesz menyasszonytánc, nyitótánc vagy tortafelvágás. Nem azért, mert sajnálnánk rá a pénzt, hanem mert egyszerűen egyikünk sem vágyik rá.
És ettől valamiért sokan zavarba jönnek. Mintha egy esküvőnek kötelező eleme lenne a százfős vendégsereg, a gondosan megtervezett dekoráció és az egész napos program. Mintha a házasság csak akkor lenne elég komoly, ha előtte hónapokig stresszeltünk rajta.
Félreértés ne essék: semmi kifogásom az ellen, ha valaki pontosan erre vágyik. Sőt. Az esküvőkre, amelyekre meghívnak, szívesen megyek. Jó látni mások örömét, szeretem, amikor két ember megünnepli azt, hogy összekötik az életüket. Ha valakinek gyerekkori álma a nagy esküvő, őszintén remélem, hogy pontosan olyat kap, amilyet elképzelt.
Csak éppen nem értem, miért olyan nehéz elfogadni, hogy valaki másnak ugyanez egyáltalán nem fontos.
Engem például már a gondolat is elfáraszt, hogy különböző szolgáltatókkal egyeztessek, árajánlatokat kérjek, vendéglistát írjak, kompromisszumokat kössek, és közben azon gondolkodjak, vajon ki fog megsértődni azon, hogy nem hívtuk meg, vagy hogy nem oda ültettük.
Nehéz elképzelnem, hogy lehet úgy esküvőt szervezni, hogy az ember egy ponton ne kezdje el mások elvárásait teljesíteni, én pedig a legkevésbé sem akarok hónapokat stresszelni és vagyonokat költeni azért, hogy valami olyat csináljak, ami mások igényeit szolgálja ki.
Nem akarok hónapokon keresztül egy olyan esemény miatt stresszelni, ami számomra nem jelent különösebb hozzáadott értéket. Nem akarok vagyonokat elkölteni egyetlen napra csak azért, mert ezt diktálja a hagyomány vagy a társadalmi elvárás. És az igazat megvallva: nem akarok pénzt és energiát fektetni egy buliba, amin úgy kellene felszabadultan jól érezni magamat, hogy közben figyel a nagymamám.
Attól, hogy nem lesz lakodalmunk, még ugyanúgy szeretni fogjuk egymást másnap is.
Attól, hogy nem lesznek profi fotók a füstgyertyás bevonulásról vagy a tökéletesen összehangolt dekorációról, még ugyanúgy férj és feleség leszünk.
És őszintén szólva sokkal jobban lelkesít az a gondolat, hogy abból a pénzből, amit egyetlen napra költenénk el, inkább elutazunk kettesben. Valahová, ahol nincs ültetési rend, nincs menetrend, nincs megfelelési kényszer. Csak mi ketten leszünk. Úgy, ahogyan mi szeretünk lenni.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
