Elhanyagolta a rokonait, lemorzsolódtak mellőle a barátok, a nagy szerelem pedig – nos, ő elunta a várakozást, és családot alapított mással.
– Ej, kislányom! Mikor mész már férjhez, mikor szülsz már nekünk unokákat? Lassan negyvenéves leszel… Ideje lenne már… – mondogatta az édesanyja, de ő meg sem hallotta.
Aztán egy verőfényes tavaszi napon, amint éppen kilépett az irodaház ajtaján összeütközött egy babakocsit tologató anyukával. Olvass még a témában
„Eltörtem a karom, de a tesitanár szimulálással vádolt” – Fájó iskolai történetek
Tippek: Így alakítsd diétássá a palacsintát, a rakott krumplit és a bundás kenyeret
Néha nehezen élem meg, hogy én vagyok az egyedüli anyuka a baráti körömben
Miért van valakinek megmondási kényszere? Ilyen hatással van másokra
A sűrű bocsánatkérések közepette megakadt a tekintete a babakocsiban ficánkoló apróságon – és életében most először valami furcsa, megmagyarázhatatlan vibrálást érzett a lelkében. Akkor még nem értette mi ez – csak egyre jobban zavarta a munkájában, már nem tudott koncentrálni, nem tudott logikus döntéseket hozni, szétszórttá, és szórakozottá tette.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.





