Bár keveset beszélünk róla, a fürdőszobában vagy a lakás más pontján biztosan mindenkinek akad egy tükör, ami nem csak abban segít, hogy mielőtt elindulunk a dolgunkra belenézzünk, hanem bizony saját magunk legőszintébb bírájává is válik. Nem a ruhánké, nem a frizuránké. A testünké. Azé, ami akkor is ott van, amikor minden mást leveszünk.
Sokáig kerültem ezt a pillanatot. Nem tudatosan csináltam. Legalábbis eleinte nem. Csak valahogy mindig siettem. Gyorsan be, gyorsan ki, a törölközőt már előre odakészítettem, hogy ne kelljen másodpercekig állni. Ha véletlenül mégis megláttam magam, a tekintetem ösztönösen a „hibákra” siklott. Erre a részre. Arra a részre. Arra, ami nem olyan, amilyennek lennie kellene, legalábbis amilyennek valahol megtanultam, hogy lennie kellene.
Ez a „valahol” persze nagyon sok helyről jön. Képekből, megjegyzésekből, abból, ahogy a nők testéről az emberek általában beszélnek, vagy éppen nem beszélnek. Abból, ahogy egy anyuka áll a tükör előtt és sóhajt. Abból, ahogy a barátnők egymás között magukat szidják, mintha ez lenne a természetes alaphang. Megtanultam, hogy a test valami, amin javítani kell. Nem valami, amiben élünk. Olvass még a témában
Az első alkalom, hogy valóban megnéztem magam
Egyszerűen egy este nem siettem el. Megálltam. Megnéztem magam, nem a megszokott gyors, kritikus pillantással, hanem úgy, ahogy egy idegent nézne az ember. Kíváncsian, ítélet nélkül. Furcsa volt. Kényelmetlenül furcsa, de nem rossz. Észrevettem dolgokat, amiket addig sosem néztem meg igazán. Hogy milyen a vállam vonala. Hogy a kezem mennyire hasonlít az anyukáméhoz. Hogy a hasam, amit annyit kritizáltam magamban, egyszerűen csak ott van, csendesen, mint a testem többi része, és nem csinál semmi rosszat.
Az a különös, hogy a tükör előtt állni meztelen nem olyasmi, amire bárki megtanít. Senki nem mondja, hogy csináld ezt, hogy jó neked. Ellenkezőleg. A legtöbb üzenet, amit kapunk, arról szól, hogyan változtassunk, mit takarjunk el, min dolgozzunk. Nem arról, hogy álljunk meg, és egyszerűen csak legyünk ott. Holott ez az egyik leghitelesebb dolog, amit az ember magáért tehet. Nem azért, mert utána feltétlenül szeretni fogja, amit lát. Hanem azért, mert hozzászokik a saját látványához. Mert abbahagyja a menekülést.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
