Van egy pillanat, amikor az ember észrevétlenül elkezdi elhinni, hogy amit lát, az a valóság. Hibátlan arcbőr, makulátlan otthon, vagy egy „spontán” fotó, amely valójában egy gondosan beállított jelenet. A közösségi média világában ez a határ a valóság és a szerkesztett illúzió között egyre vékonyabb.
Sokáig én is csak görgettem. Tetszett, inspirált, néha még motivált is. Aztán lassan azon kaptam magam, hogy már nemcsak rápillantok ezekre a képekre, amikor éppen szembejönnek, hanem viszonyítok is hozzájuk. És ezzel együtt valami megváltozott.
A szépség, ami egyre inkább szerkesztett
A szépség mindig is szubjektív volt, és éppen ettől olyan sokszínű. Mégis, ma mintha egyre inkább egységes sablonok felé sodródnánk. Filterek, retusálás, finomított vonások, képszerkesztő appokkal tökéletesített arányok – és most már a mesterséges intelligencia által létrehozott, valóságosnak tűnő, de sosem létezett arcok és testek is. Olvass még a témában
Nem az a probléma, hogy valaki szeret jól kinézni a képein. Hanem az, amikor a „valódi” és a „kreált” közötti különbség eltűnik. Amikor nem érzékeljük, hogy amit egy-egy képen vagy videóban látunk, az nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit élőben látnánk. Sőt, van, hogy köszönőviszonyban sincsenek egymással.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
