A tudósok felfedezték egy sor dinoszauruszbetegség árulkodó jeleit – és megállapították, hogy ezek figyelemre méltóan hasonlítanak a ma élő állatokat érintő betegségekre.
Egy esős, viharos napon, mintegy 77 millió évvel ezelőtt, a mai Kanada délkeleti részén, Alberta államban, egy bizonyos szarvas dinoszaurusznak nagyon rossz napja lehetett. A kifejlett Centrosaurus apertusnak, a Tyrannosaurus mellett élő nagyobb Triceratops közepes méretű növényevő unokatestvérének előrehaladott rosszindulatú csontrák volt a sípcsontjában. A rák a testében máshol is elterjedhetett, és úgy gondolják, hogy szinte biztosan halálos betegség volt.
Ez a Centrosaurus azonban valószínűleg nem a csontrákban halt meg. Mielőtt ez megtörténhetett volna, őt és a csordájában élő több ezer másik Centrosaurus-t egy katasztrofális áradás sújtotta, amelyet feltehetően egy trópusi vihar okozott.
Az ősi csontokból következtettek a dinoszauruszokat sújtó betegségekre
Évmilliókkal később, a tömeges halálesemény után megőrződött csontok segítettek fontos bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy ezek a dinoszauruszok hatalmas csordákban mozogtak. A dinoszauruszok csontszarkómájának – egy ritka, rosszindulatú csontrák, amely inkább gyermekeknél fordul elő, és évente világszerte mintegy 25 000 embernél diagnosztizáljákk – felfedezésére azonban csak 2020-ban került sor. Ez volt az első alkalom, hogy rosszindulatú rákot diagnosztizáltak egy dinoszaurusznál, és az eset megerősítéséhez egy multidiszciplináris tudóscsoportra volt szükség.
Évtizedek óta paleontológusok és paleopatológusok – olyan tudósok, akik ősi betegségeket és sérüléseket tanulmányoznak a fosszíliák segítségével – rögzítik a dinoszauruszoknál talált rákos megbetegedéseket. A daganatokat viszont általában jóindulatúnak gondolták. A 2020-as oszteoszarkóma-vizsgálat azonban egy gyorsan fejlődő kutatási terület része, amelynek célja a dinoszauruszok betegségeinek diagnosztizálása. Hasonló szakértelemmel és felszereléssel zajlik, mint amilyet ma az emberek és állatok betegségeinek diagnosztizálásához használnánk. Az egyetlen különbség, hogy a dinoszauruszok vizsgálata során csak kövületek állnak rendelkezésünkre.
A tudósok spekulációja beigazolódott
„A terület spekulációként indult… de most már valóban tudományos törekvés, és tudományosan tesztelhetjük a hipotéziseket, és kritériumokat dolgozhatunk ki” – mondja Bruce Rothschild, a pennsylvaniai Carnegie Természettudományi Múzeum gerinces paleontológiai kutató munkatársa.
„Kiderült, hogy a dinoszauruszokat sújtó betegségek lényegében ugyanúgy néznek ki, mint az embereket vagy más állatokat sújtó betegségek.”
A vizsgálatok eredményei eddig ismeretlen részleteket tárnak fel arról, hogyan éltek és haltak meg a dinoszauruszok. Egyesek szerint az orvosszakértők számára új ismereteket nyújthatnak a minket napjainkban is érintő betegségekről is.
David Evanst, a Torontói Egyetem paleontológusát és a kanadai Royal Ontario Museum kurátorát még egy szimpóziumra is meghívták az Osteosarcoma Institute számára, amely a betegség gyógymódjának megtalálására összpontosít. „Ott volt egy csomó csontrákkal foglalkozó szakember a világ minden tájáról, és ott voltam én a dinoszauruszokkal” – mondja Evans. Az ő dolgozatában egy óriási daganatot diagnosztizáltak pontosan azon a helyen, ahol embernél is várható lenne a betegség. „Némi perspektívát ad nekünk, ha belegondolunk, milyen ősi betegségek ezek.”
A Centrosaurus apertus eredeti, csontszarkómás lábszárcsontjáról készült öntvény szintén része volt a Cancer Revolution (Rákforradalom) című kiállításnak, amely tavaly a londoni Science Museumban volt látható. „Azt akartuk bemutatni, hogy a rák nem kizárólag emberi vagy modern betegség” – mondja Katie Dabin, a kiállítás vezető kurátora. „A dinoszauruszok ragyogó példának tűntek arra, hogy a rák a többsejtű élőlényekkel már régóta jelen van.”