Bolívia hírhedt „Halál útja” egy olyan világba kalauzolja az utazókat, ahol két dolog váltott ki bűvöletet, félreértéseket és vitákat évszázadok óta: a kokacserje és az arany.
A magasan fekvő andoki várostól, La Paztól a szubtrópusi Yungas-völgyekig és az amazóniai síkságig fut a 64 km-es Yungas Road, ami az elejétől a végéig 3500 méteres szintkülönbséget ereszkedik le. Az autópálya egyes részei mindössze 3 m szélesek; éles kanyarok és beláthatatlan sarkok sora tarkítja az utat, ha pedig ez nem lenne elég, kisebb vízesések csobbannak le a környező sziklafalról. A biztonsági korlátok csak ritkán szegélyezik az utat – sokkal gyakoribbak az út menti szentélyek: fehér keresztek, virágcsokrok, sárguló fotók.
Az 1990-es években olyan sok ember halt meg balesetben az autópályán – amelyet paraguayi hadifoglyok építettek a katasztrofális Chaco-háborút (1932-35) követően –, hogy az Amerika-közi Fejlesztési Bank „a világ legveszélyesebb útjának” minősítette azt.
A kokacserje otthona
Az útszakasz egyben átjáró egy figyelmen kívül hagyott régióhoz, amely erős gondolatokat és asszociációkat ébreszt a helyiekben. A yungák (az ajmara őslakos nyelvén, amelyet körülbelül 1,7 millió bolíviai beszél, „meleg föld”) termékeny, biológiailag rendkívül sokféle átmeneti zóna az Andok és az Amazonas között.
Szorosan kapcsolódik két olyan dologhoz, ami sok csodának és vitának volt tárgya az évek során: a kokacserjéhez és az aranyhoz.
A koka már évezredek óta központi szerepet játszik számos dél-amerikai kultúrában. Bolívia a kontinens egyik legnagyobb termelője, több száz négyzetkilométert szentelnek a termesztésnek, amelynek kétharmada a Yungasban található. A magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú levelek enyhe stimulánsként működnek, és segítenek ellensúlyozni a magassági betegséget; csökkentik az éhséget, a szomjúságot és a fáradtságot; segítik az emésztést és még a fájdalmat is elnyomják. Már 8000 éve is használták őket vallási szertartásokon, gyógyszerként, pénzként.
A 19. század során a koka – és pszichoaktív alkaloidja, a kokain – egyre népszerűbbnek bizonyult Európában és Észak-Amerikában, italokban, tonikokban, gyógyszerekben és különféle egyéb termékekben. Ezek között volt a Vin Mariani, egy francia bor, amely több mint 200 mg/liter kokaint tartalmazott. A korabeli reklámok azt állították, hogy „felfrissíti a testet és az agyat”. A rajongói között volt Thomas Edison, Ulysses S Grant, Emile Zola és XIII. Leó pápa (aki még egy reklámplakáton is megjelent).
Az aranyút
A Coroico-folyó egy másik Yungas-beli nyersanyag jelképe: az aranyé. Az úgynevezett „ruta del oro” (arany útvonal) 350 km-en keresztül halad át a régió vízi útjain és a szomszédos Amazonasig, és évszázadok óta vonzza a kutatókat. Bár a folyók, patakok és patakok medrei gazdagnak bizonyultak aranylelőhelyekben, soha nem termeltek annyit, hogy kielégítsék a hódítók étvágyát. Ennek eredményeként számtalan szóbeszéd kering elveszett vagyonokról és elrejtett kincsekről a Yungasban és a szomszédos régiókban.
Sok mítosz kötődik a jezsuitákhoz, akik – az őslakosok kizsákmányolásával – nagy vagyonra tettek szert Dél-Amerikában, mielőtt 1767-ben kiűzték őket, miután túlságosan erőssé és függetlenné váltak ahhoz, hogy a spanyol korona is nyugodt legyen felőlük. Az pedig, hogy mi történt a rend vagyonával, máig számos legenda és találgatás tárgyát képezi.