Apám mondta mindig: ha kicsit csinálod, akkor is csinálod. A gyerek nem tesz különbséget a hazugságok között, így csak egy út van: mi felnőttek is kerüljük – legalább a nyilvánvaló – hazugságokat, a csúsztatásokat, és viszonylag legyünk szavahihetők, ígéretet betartót. Fontos lenne a folyamatos kommunikáció a gyerekkel, mivel ha valamilyen folyamat nem áll össze a gyerek fejében, azt hiheti, hogy a szülő hazudik. Pedig csak az okot, a hátteret, a történet egy fontos elemét nem ismerik.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
A hazugság nem velünk született tulajdonság, hanem a neveltetés, a környezet az, ami megtanítja, vagy kikényszeríti belőlünk. Azt is mondják, hogy az ember folyamatosan hazudik – ebben lehet valami, hisz nincs abszolút igazság. Ám az azért más, amikor valaki szándékosan vezet félre egy másik embert, azért hogy előnyhöz jusson, vagy megússzon valamit.
Nincs kis és nagy hazugság
Túlzott elvárások
Jellemzően azok a gyerekek hazudnak, akik félnek a büntetéstől, vagy esetleg az elfogadás hiányától. Ez utóbbi esetben nyomasztóan hat rá az ettől való félelem. Azokban a családokban szokott előfordulni nagyobb gyakorisággal a hazugság, ahol túl nagyok az elvárások, vagy legalábbis akkorák, melyekről a gyerek azt hiszi, hogy nem tud megfelelni.
Ilyen esetben nem direktben hazudik a gyerek, hanem letagad valamit, elhallgat valamit, taktikai okokból. Ehhez a formulához hozzá szokik, és rendszeresen alkalmazza. Ebben az esetben intő jel lehet a hazugság, arra nézve, hogy túlzott elvárásaink vannak.