A levendula átható illatú, jellegzetes színű növény, melynek felhasználási területe igen széles. Már nagyanyáink is előszeretettel termesztették és szedték az aromás virágokat. Most ismerkedjünk meg vele közelebbről!
Származás
A levendula az árvácskafélék családját gazdagítja, a Földközi-tenger mellékéről származik, ám hazánkban is szépen megél. Számos faját, köztük hibrideket is megtalálhatunk a kereskedésekben és az üvegházakban.
A mediterrán térségben, ahol nagyobb területen foglalkoznak kizárólag levendulatermesztéssel, elképesztő látványt nyújt a lila mezők látványa, és erőteljes, bódító illata.
Tartása
Ennek a virágnak a tartása igazán nem igényel sok odafigyelést, kifejezetten igénytelen növény. A földben is a meszes, agyagos tápanyagszegény verziót szereti, a szárazságot is jól tűri. Kertben is gyönyörű, de balkonon is gond nélkül nevelhető. A levendulát a fagyoktól óvni kell, amíg fiatal, hiszen könnyen a vesztét jelentheti.
Telente a növény nem nő, alszik, tavasszal azonban erőteljes fejlődésbe kezd. Ahhoz, hogy szép bokrokat nevelhessünk, az első virágzás után kb. a felére, kétharmadára vissza kell metszeni. Ha jókor végezzük a műveletet, a levendula másodvirágzásában is gyönyörködhetünk.
Honnan?
Ha levendulát szeretnénk nevelni, akkor beszerezhetünk magokat, de akár a „kész” növényt is. Első esetben az ültetés után, mikor kibújtak a virágocskák, palántázni kell őket, így mire tényleges bokrokká cseperednek több év is eltelik.
A második esetben ez az idő lényegesen rövidül, ám arra érdemes figyelni, hogy a melegházi egyedek érzékenyebbek lehetnek a fagyokra.
Kertben, balkonon
Mint azt már írtuk, a levendula mindkét helyen tökéletesen nevelhető. Ha cserépben tartjuk, figyeljünk, hogy lehetőleg nagy helye legyen, különben a fejlődése lelassul, a bokor nem lesz túl szép. A kiültetett példányoknál a köztük lévő távolság az, amit érdemes figyelni.
Ha szeretnénk belőlük sövényt nevelni, akkor a töveket 40 – 50 cm-re ültessük, ha nagy, gömbölyű bokrokra vágyunk, akkor a köz legalább 80 cm legyen. Kitartó metszéssel és persze sok – sok türelemmel apró fácskát is nevelhetünk az évek alatt a dédelgetett levendulabokorból.
Felhasználás
Bizonyára sokan emlékeznek, hogy nagyszüleink szekrényeinek elmaradhatatlan kelléke volt egy – egy vászonzsák, mely átható levendulaillatot árasztott. Ennek oka, hogy a növény erőteljes aromája távol tartja a molyokat.
Szárított virágdísznek is ideális, ebben az esetben fejjel lefelé tároljuk egy szellős helyen, amíg el nem távozik belőle a nedvesség.
Gyógyhatás
A levendula illóolaját régóta számon tartják, mint gyógyhatású anyagot. Felhasználása nagyon sokrétű, legyen szó akár kimerültségről, stresszről vagy netán bőrbántalmakról.
Az egyik legkedveltebb alkalmazása, ha egy kád vízbe 8-10 cseppet téve, abban elmerülve vezetjük le a felgyülemlett feszültséget, és relaxálunk. Mivel olajról van szó, amely nem vízoldékony, így egy kevés tejben keverjük el az aromát, és így adjuk a fürdőhöz.
Kártevői
Erőteljes illatának köszönhetően a levendulabokrunkat csak nagyon kevés veszély fenyegeti. A Phoma lavendulae, a növény fómás betegsége, melynek hatására a virágok lekókadnak, majd elhalnak, a szárról pedig pikkelyesen leválik a felső réteg.
Megoldást csak az jelent, ha a fertőzött részeket nagy gondossággal eltávolítjuk, és megsemmisítjük. Szerencsére a növény más kórokozója vagy kártevője nem számottevő.
Társítás
Ha szeretnénk megóvni a kertünkben cseperedő virágokat a kártevőktől, akkor erre a levendula tökéletesen alkalmas.
Egyfajta bio – növényvédőként funkcionál a területen, és megakadályozza az apró lények pusztító hadjáratait. Például a rózsa mellé ültetve, meggátolja annak tetvesedését.
