Történelme
Ázsiai eredetű fajta, ám már a honfoglaló magyarok mellett is megtalálható volt. Nevének jelentése „kunokhoz tartozó” így az is elképzelhető, hogy ez a népcsoport hozta be hazánkba a kutyákat a 13. század környékén. Ezt a lehetőséget erősíti az is, hogy Ukrajnában, a régi Kumaniában, a mai napig is az ilyen típusú pásztorkutyák a jellemzőek.
A második világháború után a tenyésztésében változások álltak be. Mivel a populációjuk komoly veszteségeket szenvedett, így a hangsúlyt a külsőségekre helyezték, hogy a népszerűségét növelni tudják. A kezdeményezés eredményes volt, a faj jelentősen megerősödött, ám a krémszínű árnyalat eltűnt a szőrzet zsinórossága fokozódott, és a kutyák mérete is megnőtt.
Feladata
Több olyan történet és legenda is kering a köztudatban, ami megmutatja számunkra, hogy mi is volt a komondor igazi feladata.
Bár pásztorkutya, és mint az ilyen fajták, jellemzően alkalmas akár vadászatra is, ez a hatalmas ebre nem igaz. Az eredeti feladatköre sem a jószág terelése, sokkal inkább a védelme volt, amit azonban tökéletesen végrehajtott.
Kinézete
A komondor nem éppen egy apró termetű kutyus. Marmagassága a hímek esetében minimum 70 cm, de a szukák is 65 cm feletti nagysággal rendelkeznek, és maximumot a standard nem is határoz meg.
Teste téglalap alakú, farka alacsonyan tűzött, jellemzően lelógó, ám a vége visszakunkorodik. Lábai egyenesek, izmosak, mancsai igen nagyok. Feje széles, arányos a testel, fülei magasan, a koponya tetején tűzöttek, lelógnak, bár ezt viszonylag nehéz megállapítani a rengetek szőr miatt.
Szőr
A fajta egyik jellegzetessége a loncsos, zsinóros szőrzet, mely igen hosszan lelóg. Ahhoz, hogy a földig érjen, évekre van szüksége, azonban ha már zsinórosodik, gyakorlatilag semmilyen ápolást nem igényel. Sőt, ha lakásban tartjuk az állatot, akkor ennek a szőrtípusnak megvan az az előnye is, hogy a nemezesedés miatt szinte egyáltalán nem hullik.
Ellenben a séta közben rengeteg port és sarat szedhet össze, ami azután a szobában pereg ki belőle. A komondor egyetlen színben létezik, legalábbis csak ezt fogadja el a standard, ez pedig a fehér, amihez palaszürke bőr társul.
Az ideális gazdi
A közhiedelemmel ellentétben a komondor kiegyensúlyozott, nyugodt, és emberszerető kutya, igaz ehhez következetes nevelésben kell részesíteni. Nem szabad engedékenynek lenni, illetve nem célravezető a kiabálás és a verés sem. Mivel egy olyan pásztorkutyáról van szó, amely a ragadozóktól védte a nyájat, ezért főleg éjjel dolgozott, amikor a gazda aludt.
Így az állat megszokta, hogy önálló döntéseket hoz, ezért a parancsok értelmét is mérlegeli, aminek nem látja hasznát, az elengedi a füle mellett. Ahhoz, hogy a kapcsolatunk a komondorral jó legyen, el kell érni, hogy a kutya tiszteljen minket, ez azonban biztosan nem fog menni hangos szóval vagy veréssel, csak határozott fellépéssel és következetességgel.
Tökéletes társ válik belőlük, ha a gazdi képes a következetességre, és úgy tudja nevelni a komondort, hogy nem kell vele kiabálnia, vagy kezet emelnie rá.
Társaságban
A komondor remekül kijön a többi ebbel és a család többi tagjával, ehhez azonban kis kora óta szocializálni kell. A famíliájához és a gazdájához nagyon ragaszkodik, a rendszeres látogatókat örömmel fogadja.
Az ismeretlenek és az esetleges behatolók azonban ne számítsanak semmi jóra, ha a gazdi nincs ott, a komondor bizony határozottan védi a területét, környezetét. Ez akkor is igaz, ha esetleg a családdal, akár a gyerekekkel is, egy másik állat vagy ember tiszteletlenül bánik, ekkor ugyanis a kutya a védelmére kel a gazdijainak.
Lakás vagy kert?
A komondor mozgásigénye átlagos, azonban a legjobban a szabadban szeret lenni. Területének ellenőrzése fontos számára, még akkor is, ha lakásban tartjuk.
Megoldható ez utóbbi is, de arra figyelni kell, hogy a hosszú séták meglegyenek. Ha lehetősége van rá, a kutya gondoskodik a saját mozgásigényéről, ha pedig azt kielégítette, akkor órákig lustálkodik.