A videochat remek módja annak, hogy kapcsolatban maradjunk a szeretteinkkel, és hogy a járvány alatt is hatékonyan tudjuk végezni a munkánkat. De te is észrevetted már, hogy mintha ezerszer jobban leszívná az agyadat, mint egy élő meeting? Elmondjuk, mi okozza a „Zoom-fáradtságot”!
Nehezebb olvasni a jeleket
A BBC Worklife Gianpiero Petriglierit, az Insead professzorát, aki a fenntartható tanulást és fejlődést vizsgálja a munkahelyen, és Marissa Shufflert, a Clemson Egyetem professzorát kérdezte, aki a munkahelyi jólétet és a csapatmunka hatékonyságát tanulmányozza. A szakértők elmondták, miért találhatod sokkal fárasztóbbnak a videóhívásokat, mint a szemtől szemben történő, élő beszélgetést.
A videóhívásban való részvétel több figyelmet igényel, mint a személyes beszélgetés, mondja Petriglieri. Egy videóbeszélgetés során keményebben kell dolgoznunk a nem verbális jelzések feldolgozásán, például az arckifejezések, a hang tónusának és hangmagasságnak, valamint a testbeszédnek a dekódolásában; a hatékony kommunikációhoz mindezeket értelmeznünk kell, ez azonban videón keresztül nehezebb, így sokkal több energiát emészt fel.
A telefonos vagy konferencia-rendszerek 1,2 másodperces késése miatt ráadásul az emberek kevésbé barátságosnak vagy koncentráltnak látják a beszélgetőpartnerüket.
A csend újabb kihívás. A csend természetes ritmust hoz létre a valós beszélgetések során. Amikor azonban videóhívásban áll be, aggódni kezdünk amiatt, hogy a technológiával van baj.
Német tudósok egy 2014. évi tanulmánya azt mutatta ki, hogy a telefonos vagy konferenciarendszerek késedelme negatívan alakította az emberek véleményét: még az 1,2 másodperces késés miatt is kevésbé barátságosnak értékelték az emberek a beszélgetőpartnerüket.
Színpadon állunk
Shuffler szerint szerepet játszik az is, hogy ha fizikailag kamerán vagyunk, nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy figyelnek bennünket.
„Ha videókonferencián veszel részt, akkor tudod, hogy mindenki rád néz; te vagy a színpadon, tehát jön a társadalmi nyomás és az érzés, hogy elő kell adnod valamit. A szereplés pedig nagyon kimerítő és idegtépő feladat lehet.”
Szintén nagyon nehéz megállni, hogy ne a saját arcunkat nézzük, ha azt is látjuk a képernyőn – ez is természetes emberi viselkedés – vagy ne azzal legyünk elfoglalva, hogy hogyan viselkedjünk a kamera előtt.
Mindehhez társul a tudat, hogy a videókonferenciák mégis egy kényszer szülte helyzet eredményei, vagyis ezek az események arra emlékeztetnek bennünket, hogy vészhelyzet van, karanténban vagyunk, a világ pedig hirtelen ismeretlen terület lett.
Mindezek a tényezők akkor is érvényesek, amikor a barátaiddal, rokonaiddal videochatelsz, így teljesen normális, ha egy ilyen, lazítónak szánt találkozó után is kimerültnek érzed magadat.
Nem is beszélve arról, hogy mivel az összes társas érintkezésünk ugyanazon a platformon zajlik, úgy érezhetjük magunkat, mintha egy bárban ülve találkoznánk a főnökünkkel, aztán ugyanennél az asztalnál várnánk, hogy beszélhessünk a nagymamánkkal, aki az esti randipartnerünknek adná át a helyét, akit aztán egy barátunk követ, hogy megbeszéljük vele a randit. Ezeket az eseményeket általában más-más színtereken végezzük, így természetes, ha szokatlannak, és így kimerítőbbnek is érezzük, hogy most mindegyiket ugyanazon a készüléken keresztül bonyolítjuk le.
Hogyan kerülhető akkor el, hogy a videóhívások teljesen leszívják az energiádat?
Mindkét szakértő azt javasolja, hogy a videohívások számát korlátozd a feltétlenül szükséges minimumra. A kamera bekapcsolásának szerintük opcionálisnak kellene lennie, hiszen sok megbeszéléshez egyáltalán nem feltétlenül szükséges, hogy lássátok is egymás arcát. Petriglieri szerint az is segít, ha a képernyő nem közvetlenül előtted, hanem kicsit az oldaladon, melletted helyezkedik el, így jobban hasonlít az érzés arra, mintha egymás mellett lennétek egy szobában, és nem pedig szemben helyezkednél el mindenkivel, a hívás így kevésbé fárasztó lesz.
A hívásokat mindenképpen érdemes úgy ütemezni, hogy kettő között legyen időd regenerálódni. Jót fog tenni, ha ez alatt az idő alatt nem a gép előtt ülsz, hanem egy kicsit felkelsz, mozogsz, iszol egy pohár vizet.
Bizonyos esetekben érdemes megfontolni, nincs-e hatékonyabb módja a kommunikációnak. Egy egyértelmű megjegyzésekkel ellátott közös fájl akár működőképesebb is lehet, és elkerülhető vele az információ-túlterhelés. Ha pedig mégis videótelefonáltok, ne kezdjetek bele rögtön az üzletbe.
Szánj egy kis időt, hogy megkérdezed a többiektől, hogy jól vannak-e. Ez egy jó módja annak, hogy újra kapcsolatba lépjünk a világgal, megőrizzük a bizalmat, és csökkentsük a fáradtságot és az aggodalmat.