A személyiségünket számos dolog formálja: a különféle élethelyzetek, felismerések, változások mind-mind hozzátesznek valamit ahhoz, akik valójában vagyunk. Azonban természetes módon, pusztán az idő előre haladtával, azzal, hogy benő a fejünk lágya, ugyancsak rengeteget fejlődik a személyiségünk. A kérdés már csak az, te melyik fő szakaszban tartasz éppen!
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
A kisgyermeki szakasz egyfajta ráhangolódás erre az életre – ezért is van az, hogy szétválasztható három tanulási fázisra: az érzelmi, a mozgási és a kapcsolati fejlődés jellemzi ezt a szakaszt.
A megszülető csecsemő először tapasztalja meg a fájdalmas dolgokat, mint amilyen a szomorúság, vagy akár a hidegérzet, de az örömmel és az igazi kötődéssel is születése után szembesül.
A mozgásfejlődés során kezdi felfedezni a valódi világot, a kapcsolati fázisban pedig a szociális viszonyok pozitív és negatív oldalaival ismerkedik.
Elsősorban a megtapasztalásokat és a visszajelzéseket hangoljuk össze ebben a korai korszakban, és remélhetőleg szilárd alapokat kapunk a személyiségfejlődésünk további részeihez.
2/5 A külsőségekre koncentráló szakasz
Ebben a szakaszban alapvetően arra koncentrálunk, mi jellemzi a megjelenésünket: fontosak sőt, kiemelten fontosak azok a visszajelzések, amiket ilyenkor kapunk.
A legtöbben általában kamaszkorukban élik meg ezt az időszakot, bár nem ritka, hogy már a kiskamaszkort is alapjaiban meghatározza a külsőségekre koncentráló szakasz.
Pozitív része, hogy a vége felé haladva elkezdjük felismerni erősségeinket és gyengeségeinket, de elsősorban utóbbiak fejlesztésére koncentrálunk.
Még inkább afelé húz a mérleg, hogy elfogadjanak minket, nem pedig az, hogy erősségeinknek köszönhetően kiemelkedjünk a tömegből.
Ebben a szakaszban már ráeszmélünk arra, hogy nem csak a gyengeségeink fejlesztésével kell foglalkoznunk, egyre jobban háttérbe szorul, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a hibáinkra.
Egyre jobban arra koncentrálunk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a különféle élethelyzetekből. Minduntalan fontosabbá válik, hogy saját magunknak jobb legyen, a saját érdekeinkre kezdünk koncentrálni a csapat helyett.
Ez kicsit önző dolognak tűnik, de a személyiségfejlődés fontos része. Ahogy megszilárdul az akaratunk, úgy képesek leszünk arra, hogy a lehetőségek közül kiválasszuk a számunkra legjobbakat és elkezdjünk ellenőrzést gyakorolni a saját életünk felett.