Meglátni és megszeretni – nálam a pillanat műve volt mindig. Persze nem adtam két hét ismeretség után házasságra a fejem, de viszonylag hamar rájöttem, hogy kivel mennyire lesz tartós a kapcsolatunk, amihez elengedhetetlen volt az intenzív együttlét.
Az 1980-as, ’90-es években születettek manapság ezt is másképp csinálják: kevesebbet randiznak, ritkábban szeretkeznek, és jóval később házasodnak, mint bármelyik korábbi generáció tagjai. De valóban lassítanunk kellene a szerelemben is? Lehet, hogy akkor tovább tartana?
Dr. Helen Fisher antropológus szerint ezek a változások az Y generáció után születetteknél is nyomon követhetők.
Az állandó stressz, a rengeteg képernyő előtt töltött idő, a közösségi média uralma, a helikopter szülők egyszerűen az intimitás hiányát és az elköteleződéstől való félelmet nevelték belénk.
Nincs idő tévutakra
Dr. Fisher kutatásai azt mutatják, hogy volna mit tanulnunk az Y generációtól: nem akarják feltétlenül lerombolni a házasság intézményét, sokkal inkább arról van szó, hogy jobban értékelik, mint az előttük született generációk, és az indokaik is teljesen elfogadhatók.
Egy nemrégiben végzett kutatás szerint 2018-ban az első házasságkötés átlagosan 30 évesen történik, ami több mint 5 évvel későbbi, mint azoknál, akik 1980-ban kötöttek házasságot (akkor a nők 22, a férfiak 25 évesen házasodtak jellemzően). Az Y generáció 20 éves korától kezd nemi életet élni, és fele olyan aktív, mint az 1980-ban élt fiatalok.
A digitális fertőzöttség manapság növeli a társadalmi elszigetelődést, ami megmagyarázza, miért nem szeretkeznek a mai fiatalok annyit, mint a korábbi generációk.
Ha mégis élnek szexuális életet, gyakran úgy tekintenek rá, mint a „barátság extrákkal” kapcsolatokban.
Dr. Fisher szerint ahelyett, hogy kritizálnánk, inkább tanulhatnánk az Y generációtól. Lehet, hogy egy sokkal sikeresebb utat találnak maguknak a szerelemhez, mint a korábbi generációk. Az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak nincs pazarolni való idejük olyasmire, ami nem vezet sehova, és nem szívesen fecsérelnek éveket olyan kapcsolatokra, amiből aztán soha nem lesz házasság.
Kutatásai szerint azok, akik legalább három évet együtt járnak, mielőtt házasságkötésre adnák a fejüket, 39 százalékkal valószínűbb, hogy együtt maradnak, mint azok, akik ennél hamarabb összekötik az életüket.
Az 1980-90-es években születettek igyekeznek minél több mindent megtudni a potenciális partnereikről, mielőtt összejönnének, és időt, energiát, pénzt pazarolnának az udvarlásra, együtt járásra. Ezáltal persze a romantikázás fokozatai is megváltoztak: régen az első randi jelentette az udvarlás kezdetét, ma pedig az ismerkedés után jöhet a hivatalos első randevú. Így van ez a szexszel is: az udvarlás előtt, még az ismerkedés fázisában megtörténik az ún. „szex interjú”, hogy mielőbb kiderüljön, érdemes-e energiát fordítani a kapcsolatra, és csak ha ez jól sikerül, akkor jöhet az első randi.
Nem lassú, csak megfontolt
Azt is mondhatnánk az Y generációra, hogy ésszel mennek bele a kapcsolataikba, és sok mindennek kell stimmelnie ahhoz, hogy aztán házasság legyen belőle: nemcsak a szexuális kérdésekben való hasonlóság a fontos, de a pénzügyi háttér is számít. A 2008-as gazdasági válság után számukra elképzelhetetlen, hogy ne egy hozzájuk hasonló anyagi helyzetben lévő partnerrel kössenek házasságot.
Az Y generáció által felállított trendeket átveszi a Z generáció. Ők az első olyan nemzedék, akik az okostelefonok világában nőnek fel. Kevésbé lázadók, de kevésbé boldogok is, ráadásul mintha nem is lennének felkészülve a felnőtt életre. Kevesebb időt töltenek egymással, inkább csak a kütyükön keresztül érintkeznek, és talán ez is magyarázatot ad arra, hogy miért szexelnek lényegesen kevesebbet, mint a korábban születettek.
Dr. Fisher mindazonáltal hiszi, hogy az Y generáció jó példát mutat az utánuk jövőknek, és a házasságra mély elköteleződéssel gondolnak. Szerinte minél több irányból vagyunk képesek stabilitást adni a házasságunknak, annál valószínűbb, hogy jól működik majd, és hogy sokáig fennmarad.
Képek forrása: unsplash.com