Mindannyian beszélünk a kutyánkhoz, ez természetes. Nálunk a kutya családtag. Akármennyire is próbálunk szigorúak lenni velük, időnként bizony felugranak a kanapéra, és bármit csinálnak – de tényleg bármit –, perceken keresztül gügyögünk nekik, hogy milyen ügyesek és okosak. Azt is türelmesen elmagyarázzuk nekik, hogy azért nem kapnak többet enni, mert így is leteremtett az állatorvos, hogy kövérek, illetve megpróbálom őket meggyőzni arról is, hogy laptoptöltőm megevése egyikünknek sem jó. Köztudott, hogy a kutyák intelligens állatok, de vajon mennyit értenek meg abból, amit mondunk nekik?
Egyértelmű, hogy a többségük érti az ül, fekszik, nem szabad kifejezéseket, az egyik barátnőm kutyusa előtt pedig csak betűzve szabad kimondani azt, hogy „séta”, különben izgatottan elkezd körbefutkosni és nem lehet leállítani, csak ha tényleg levisszük sétálni. Sokan mondják, hogy a kutyák nem magát a szót ismerik fel, hanem a hangsúlyból következtetik ki, mit szeretnénk tőle – például egyesek szerint bármit mondhatunk, ha kedves hangsúllyal mondjuk, az állatban az fog tudatosulni, hogy éppen megdicsérjük.
A szakemberek szerint egy átlagos kutya 100-200 szót ismer, ami megdöbbentő, mert ez egy 2-3 éves gyerek szókincsének felel meg.
A siket gazdikkal élő kutyusok, ha szavakat nem is, de sok kézjelet felismernek.
Egy 2016-os magyar kutatás szerint ugyan a dicsérő szavakat a kutyák bármilyen hangsúllyal megértették, de attól még számított hangsúly. Ezt úgy állapították meg, hogy az MRI-vizsgálat közben mondták nekik a szavakat, és azt figyelték, hogy az állat agyának melyik része mutat aktivitást bizonyos szavak vagy hangsúlyok hallatán. Egy másik magyar kutatásból – amelyben több betanított feladatra kellett emlékezniük az állatoknak – kiderült, hogy a kutyák memóriája hasonlít az emberéhez abban az értelemben, hogy nemcsak azt jegyzik meg, ami a túlélésükhöz feltétlenül szükséges.
Tehát ha a kutyusom szókincse viszonylag nagy és emlékezni is jól tud, akkor felmerül a legfontosabb kérdés: érti a kutyám, amikor azt mondom neki, hogy szeretem? Ezt Amerikában vizsgálták. Az állatokat itt is beültették az MRI-készülékbe, de nem kell izgulni, nem szenvedtek. Bármikor szabadon távozhattak és még párnát is kaptak, amin az állukat pihentethették. Ez utóbbi természetesen azt a célt is szolgálta, hogy ne nagyon mozogjanak. Ezután pedig csak kényeztették őket: vagy virslit kaptak enni, vagy kedvesen gügyörészve dicsérték őket és közben az agyi aktivitásukat figyelték.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kutyák 20%-a erősebb pozitív reakciót mutatott a kedves szavakra, mint az ételre, tehát kijelenthetjük, hogy az ember szeretete fontosabb volt nekik, mint a finom falatok.
Más kutatások azt bizonyították be, hogy a kutyusok nem hiába figyelik olyan élénken az arcunkat: a mimikánkat olvassák ilyenkor. Bizony, képesek megkülönböztetni több arckifejezésünket. Minden kutyatulajdonos tudja, de már a tudósok is, hogy a kutyák rendkívül gazdag érzelemvilággal rendelkeznek. A faj 10-30000 évvel ezelőtt szegődött az ember szolgálatába és domesztikálódott. Ez ugyan az evolúciót tekintve nem túl hosszú idő, mégis valószínű, hogy az emberrel töltött több tízezer év befolyásolta a fejlődésüket.
Ez alapján nem meglepő, hogy olyan érzelmeket is ki tudnak fejezni, mint a féltékenység, hiszen ki ne találkozott volna már gazdijára, vagy más kutyusra féltékenykedő kutyával? Meglepő módon az empátia is megvan bennük, hiszen gyakran, ha szomorúak vagyunk, megpróbálnak minket megvigasztalni. A tévénézés sem áll tőlük távol, Amerikában van külön kutya-TV, amit a kedvencek egész nap nézhetnek. Megnyugtató tehát a tudat, hogy tudják, szeretjük őket és ők is viszont szeretnek minket.
Kép forrása: bnenin/depositphotos.com