Amikor gyermeked születik, automatikusan belecsöppensz egy hatalmas közösségbe: a szülők világába. Mindent másként fogsz látni és gondolni, ami teljesen természetes ilyen óriási változás után. Azonban ezzel a szereppel együtt jár, hogy óhatatlanul is találkozni fogsz új emberekkel. Lesznek, akikből nagyon jó barátok válnak, és olyanok is, akikkel a legkevésbé sem fogod megtalálni a közös nevezőt. Ha te nem negatív képpel szeretnél indulni az új ismeretségek felé, akkor jó, ha az alábbiakra egy kicsit jobban odafigyelsz.
Ne legyél túlságosan negatív
Szülőnek lenni nem mindig felemelő és örömteli – aki ezt mondja, az alaposan elferdíti a tényeket. Nem arról van szó, hogy ha valaki panaszkodik, akkor az egyet jelent azzal, hogy nem szereti a gyermekét, csak éppen kimerült, fáradt és éppen elege van mindenből. Ha ezeket a nehézségeket a megfelelő helyen és időben megosztod más szülőkkel, azzal nem szerzel rossz pontot náluk, mert minden bizonnyal ők is átélték ugyanazt, amit te. (Vagy ha nem küzdöttek a hasfájással, akkor szenvedtek a fogzással vagy éppen a dackorszakkal.)
Azonban érdemes ügyelned rá, hogy ne arra épüljön a komplett beszélgetésetek, hogy másokat meg sem hallgatva hajtogatod, mennyire rossz neked.
Még ha tényleg különösen nehéz is az aktuális helyzetedet, senki sem fogja a vállaidat veregetni, ha eközben a többiek problémájára kicsinylően legyintesz. Amennyiben mélyponton vagy, jobb inkább a közeli barátnőknek tartogatni a kirohanásaidat, mert a játszótéren aligha szerzel kedves, új ismerősöket ezzel a hozzáállással.
Ne legyél folyton rosszmájú
Ahogy a gyerekek, úgy a felnőttek sem egyformák: különbözünk képességeinkben, megjelenésünkben, lehetőségeinkben egyaránt. Sajnos tény az is, hogy hajlamosak vagyunk első látásra ítélni, pedig erre sem az anyukáknak, sem a gyerekeknek nincs szükségük.
Bőven elég, ha ezeket a gyakran hamis, első következtetéseket inkább megtartod magadnak, mert ha mindenkiről van egy rosszindulatú megjegyzésed, akkor elkönyvelheted magadban, hogy nem leszel szimpatikus a többi szülő számára. Eleve feltételezni fogják, hogy ha odébb állnak, akkor rajtuk fogod köszörülni a nyelvedet, továbbá senki sem azért jár közösségbe, hogy még több negatív energiát bezsebeljen. Éppen ellenkezőleg!
Feltöltődni, kikapcsolódni szeretnének az emberek, miközben a gyerekek jókat játszanak. Természetesen nem arról van szó, hogy minden konfliktust el kellene kerülnöd, de semmi szükség nincs a rosszmájúságra, vagy éppen a háttérben történő lázításra, akár más szülők, akár pedagógusok ellen.
Ne akarj mindenben tökéletesnek tűnni
Vannak szülők, akik szinte mindenben hátulra sorolják magukat, és akadnak, akik mindenben előre – egyik véglet sem egészséges. Amíg azonban az önbizalomhiány, irigység leginkább téged gyötör, és legfeljebb a korábban említett, negatív kommentekben tör a felszínre, addig a példálózás és a vele járó büszkeség másokat is kínoz a környezetedben.
Az a normális, ha a saját gyerekedet gondolod a legszebbnek, a legtökéletesebbnek, és úgy érzed, nem kaphattál volna hibátlanabb csemetét az életedben. Neki is jól esik, ha hallja, hogy mások előtt megdicséred, de szülők között kifejezetten komoly nézeteltérést okozhat az összehasonlítgatás.
Amellett, hogy teljesen felesleges, sokkal inkább feszültséget generál, mint barátságot, vagy pusztán jó viszonyt. Valószínűleg sokan irigyelnek azért, mert a te gyereked első pillanattól átalussza az éjszakát, de értelemszerűen ez nem kelt sem szimpátiát, sem örömöt azokban, akiknek a gyermeke még 3 éves korában sem aludt pár óránál többet egyhuzamban. Szóval dicsérni, beszélgetni szabad, de dicsekedni teljesen felesleges, főleg olyan dolgokkal, amikre gyakran vajmi kis hatása van egy szülőnek (pl. művészi hajlam, vagy akár a fejlődés üteme).
Ne neveld mások gyerekét
Minden szülő másként neveli a gyermekét, és mindenki a saját módszerét tartja a legjobbnak – különben nem azokat az alapelveket követnénk. Ebből adódik, hogy a legtöbb konfliktus éppen a nevelésből, vagy annak hiányából fakad.
A legkevésbé sem leszel közkedvelt, ha magától értetődőnek érzed, hogy mások gyerekét különösebb ok nélkül fegyelmezd, vagy éppen mindenbe belemagyarázz, és a saját nézeteidet hangoztasd.
Ez sajnos azzal jár, hogy fontoskodónak, okoskodónak tartanak majd, és akkor sem követik a nézőpontjaidat, ha azok egyébként helyesek.
Sokszor, ha egy szülő elpanaszol valamit neked, akkor nem arra vágyik, hogy kiselőadást tarts a gyereknevelés alapelveiről, és tetézd a monológodat azzal, hogy „bezzeg nálatok ez már kiskora óta működik”. Általában ilyenkor egy kis vállveregetésre, együttérzésre, esetleg néhány jól irányzott tanácsra van szükség, mint lehetséges alternatíva. Azonban sose feledd, attól, hogy valamilyen praktika nálatok bejött, még nem jelenti azt, hogy másoknál is működni fog. Sokszor a testvérek is annyira különböznek, hogy a korábbi, sziklaszilárd nevelési elvek családon belül is teljesen megbuknak.
Képek forrása: EdZbarzhyvetsky/Depositphotos.com, oksixx/Depositphotos.com