Vajon, hogyan alakult volna az életed, ha egy évet az USA-ban tanulsz? Talán most ott élnél, ahol mindig süt a nap, vagy te lennél a főnök a cégnél, ahol most dolgozol, vagy a saját magad főnöke lennél és valamilyen világmegváltó projekten dolgoznál.
Akárhogyan is, a középiskolai éveidben szerzett tudás, tapasztalat és benyomások határozzák meg a későbbi énedet. Szerencsére a magyar középiskolás diákoknak vannak lehetőségeik az önfejlesztésre. Ilyen ez a program is, amivel kint tölthetnek egy évet az Amerikai Egyesült Államokban. Interjú Pásztor Lehellel, a Highschool In America program vezetőjével.
Mi az, ami arra ösztönzi a diákokat, hogy a középiskola egyik tanulmányi évét egy amerikai iskolában végezzék el? Milyen életre szóló tudással és élménnyel gazdagodnak?
Az első és talán legfontosabb ok, amiért a középiskolás diákok részt akarnak venni a programban, hogy az angoltudásukat majdnem anyanyelvi szintre fejlesszék az iskolai év ideje alatt, hiszen ott mindenkivel angolul kell beszélni és minden tantárgyat angolul tanulnak.
Az amerikai iskolarendszer más és jó értelemben véve, könnyebb, mint a magyar: a diákok nincsenek leterhelve felesleges tantárgyakkal (pár kötelező tantárgyon kívül a résztvevő diák választhatja ki, hogy mit szeretne tanulni), a tanárok sokkal nyitottabbak, interaktívabban adják le a tananyagot olyan segédeszközökkel, mint laptopok, tabletek, kivetítők és munkafüzetek. Nagy hangsúlyt fektetnek az iskola utáni tevékenységekre is, mint a sport, szakkörök, diáktanács, zenei programok.
Az iskolai év alatt a diák rengeteg mindennel gazdagodik: érettebb, önállóbb, alkalmazkodóbb, kommunikatívabb és nyitottabb lesz az újra, de a problémamegoldó készsége is rendkívüli módon fejlődik. Az élmény is garantált számára, hiszen a gimin túl egy befogadó család tagjává is válik, ahol részt vesz a család mindennapi életében. Az amerikai szervezet mindemellett kirándulásokat és cserediák összejöveteleket is rendez, hogy még több nemzetközi kapcsolat alakuljon ki. Mindezek a barátságok életre szólnak majd – erre egyébként én magam vagyok a legjobb példa, hisz mai napig tartom a kapcsolatot a volt befogadó családommal.
Hogyan találnak családra és iskolára a diákok? Hogyan működik a rendszer?
A már 1994 óta működő Highschool In America program elég összetett és ahhoz, hogy a folyamat gördülékenyen működjön, mindenki ki kell vegye belőle a részét. Előszőr megszületik a családban a közös döntés, hogy a diák szeretne részt venni a cserediák programban. Ezt a döntést követi egy személyes találkozó velem vagy valamelyik kollégámmal, amiben megismerjük a résztvevő családot. Szerződéskötés után átadunk a családnak egy 26 oldalas jelentkezési nyomtatványt és elmagyarázzuk, hogy hogyan kell kitölteni. A nyomtatvány elég összetett, hiszen egy részét a jelentkező diák illetve a szülők, másik részét pedig egy angoltanár és háziorvos kell, hogy kitöltse.
Mikor a jelentkezési lap részletesen kitöltésre került, mi elküldjük Amerikába a partnerszervezetünkhöz, ahol feldolgozzák a nyomtatványt és kiküldik országszerte az ottani helyi képviselőikhez. Annak a helyi képviselőnek az a feladata, hogy először befogadó családot keressen a diáknak. Ez úgy működik, hogy olyan befogadó családoknak küldik ki a diák jelentkezési nyomtatványát, akivel úgy vélik, hogy a diák jól egyezne és nagyjából ugyanazok az érdeklődési körök. Tehát mondjuk azt, hogy a diák jelentkezési nyomtatványát 15-20 család kapja meg országszerte. A legelső család, akinek a leírtak alapján szimpatikus a jelentkező diák, kiválasztja őt és ők lesznek a befogadó család. A szervezet ezután beíratja a diákot a legközelebbi állami iskolába. Mikor minden sikeresen megtörténik, a jelentkező család felveheti a kapcsolatot a befogadó családdal és kezdődhet az ismerkedés. Így, mire a diák augusztusban kiutazik az Államokba, már ismerősökhöz, barátokhoz kerül és nem idegenekhez.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a befogadó családok nem kapnak semmilyen anyagi juttatást azért cserébe, hogy befogadnak egy diákot. Ezek a családok önkéntesek, akik szeretetből fogadnak be egy diákot és persze azért, mert szeretnének megismerni egy másik kultúrát és a saját kultúrájukból átadni valamit a diáknak.
Van olyan befogadó család, amelyik már 10-15 éve fogad diákokat és mindegyik évben más országból. A befogadó családokat alaposan leellenőrzi az amerikai szervezet, nem lehetnek többek közt büntetett előéletűek, és tudniuk kell biztosítani a cserediák számára a tanuláshoz és ottléthez szükséges feltételeket, hogy a magyar diák jól tudja érezni magát az iskolai év alatt.
V
Az esély természetesen megvan arra, hogy továbbtanuljanak, vagy hogy ösztöndíjat szerezzenek, viszont ki kell hangsúlyoznom, hogy a programnak nem ez a fő célja. Természetesen nincs megtiltva, hogy továbbtanuljanak az Államokban és nincs semmilyen megkötés sem, hogy a program után nem térhetnek vissza, viszont feltétel az, hogy a program elvégezte után haza kell jöjjenek a diákok és ha tovább szeretnének tanulni új tanulmányi vízumot kell kérjenek, mert erre a programra 1 évig érvényes a vízum.
Én mindenkinek azt mondom, hogy mi a komoly és megbízható hátterünk segítségével megteremtjük a lehetőséget a diáknak, hogy kiutazzon és jó körülmények között tanulhasson, hogy ő aztán milyen lehetőségekkel él vagy mit próbál ki ott, az már csak saját magán múlik.
Te is részt vettél 17 évesen a programban és a gimi utolsó évét ott végezted el. Nehéz volt beilleszkedni és felvenni az amerikai diákokkal a versenyt?
Igen, 2003-ban voltam cserediák Texas államban, egy Hamshire-Fanett kisvároskában, kb. 100 km-re Houstontól. Az ottani életemről és tapasztalataimról egy hétig tudnék mesélni. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy kiutaztam. Köszönhetem persze a szüleimnek is, hiszen 1994 óta ők foglalkoztak ezzel a programmal és a számtalan sikertörténet után nem volt kérdés, hogy mennem kell. A beilleszkedés számomra nagyon könnyen ment, habár csak egy kezdő szintű angol tudással rendelkeztem (megjegyzem, több ragadt rám a Cartoon Networkből, mint az iskolában).
Amerikában mindenki kíváncsi a cserediákokra, rengeteg kérdéssel bombáztak diákok és tanárok egyaránt már az első naptól kezdve.
Hamar befogadtak, és én kerültem egy pár hétig a középpontba, amíg szinte az egész suli (kb. 400 diák) megismert. Kíváncsiak voltak, hogy hogyan kerültem pont oda, hol van az én hazám, hány nyelvet beszélek, és csak csodálkoztak, hogy nemcsak a sporthoz, hanem a matematikához és a rajzhoz is értek. A legtöbb diák még soha nem lépett ki az államból, így érthető, hogy kuriózum voltam.
Az elején persze nehéz volt átállni az angol életre, rengeteget kellett használjam a szótárt, de egy jó hónap után belejöttem és fel tudtam venni a ritmust. Nagyon élveztem az ottani sulit, az órarendemet és azt, ahogyan a tanárok tanítottak. Soha nem voltak unalmasak az órák, nem voltak feleltetések és a teszteknek is a nagy része feleletválasztós volt. Én a végzős évemet, azaz a 12. osztályt jártam kint és az év végén 125 végzős diákból a 32. helyen végeztem „Cum Laude” minősítéssel. Nagyon büszke voltam/vagyok magamra, hogy megálltam a helyem és egy évig egy amerikai család és egy iskolaközösség tagja tudtam lenni.
A te életedet miben változtatta meg a kint tartózkodásod? Mi az a tudás, aminek mai napig hasznát veszed?
A legnagyobb érték, amivel gazdagodtam, az az angol nyelvtudásom, hiszen majdnem anyanyelvi szintre sikerült fejlesztenem azt. Ezen túlmenően egy második család barátságát és szeretetét is magaménak tudhatom, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nemcsak interneten beszélünk, hanem személyesen is többször látogattuk már meg egymást – most májusban például jön a befogadó nővérem és a férje, hogy megcsodálják Erdély illetve Magyarország szépségeit. Az iskolában is kötődtek olyan barátságok, amelyek most is élnek.
Élettapasztalatot, alkalmazkodóképességet, nyitottságot, magabiztosságot, önállóságot, pozitív magatartást is adott ez az egy év, amiket a későbbiekben kamatoztatni tudtam.
Lényegében a kint töltött évemnek köszönhetem, hogy ma a saját vállalkozásomat vezetem. Olyan alapokat adott a személyiségemnek, amikből professzionális téren építkezni tudok.
Eddig hány diák abszolválta sikeresen a programot? Mesélj nekünk kérlek néhány kiemelkedő sikersztorit.
1994 óta több mint 250 diák vett részt a programban. Mindössze hat diák volt, aki idő előtt befejezte a programot különböző okokból kifolyólag.
Az összes többi diák kintléte lényegében egytől egyig sikertörténet, de közülük is kiemelkedik néhány lenyűgöző történet. Egy 16 éves kislány például, aki egyébként már itthon is sikeres kosarazó volt, a programnak köszönhetően bekerült az amerikai középiskolai kosárcsapatba, majd tehetségét megvillogtatva teljes ösztöndíjat kapott egy Missouri állambeli egyetemre, ahol mai napig tanul és időközben az egyetemi diáktanács alelnöke is lett.
A másik sikertörténet két srácról szól, akik a kimagasló fizika valamint matek-, és informatikatudásuknak köszönhetően mai napig a houstoni NASA űrközpont mérnökei.
Egy fiú tenisz ösztöndíjjal ment vissza egyetemre, azóta pedig állampolgár is lett.
Egy másik srác Amerikában nyitott céget és mai napig vezeti jól menő saját vállalkozását.
Egyébként rengeteg diák írt beszámolót nekünk a kint töltött évéről, amit egy képes könyv formájában itt lehet lapozgatni.
Mit tanácsolnál egy kételyekkel teli diáknak, aki belevágott a programba és indulás előtt áll?
Ne féljen, hiszen itt vagyunk mögötte és segítjük őt a teljes iskolai év alatt. Természetes dolog tartani egy kicsit az újtól, az ismeretlentől, viszont ez egy olyan életre szóló tapasztalat, ami megéri a befektetett energiát. Szinte borítékolható, hogy az ott szerzett tudás kamatoztatható majd itthon, vagy a világ bármely pontján.
Az érdeklődők ellátogathatnak a weboldalunkra a www.highschoolinamerica.org címen, igényelhetik az ingyenes digitális katalógusunkat a [email protected] címen, valamint ellátogathatnak a budapesti képviseletünkhöz a Neoline Utazási Irodába, az 1074 Budapest, Sip utca 4 szám alá, hétköznaponként 9-17 óra között.
