Levegőtlen, túlszervezett gyerekkor
Sok családban a hétköznapok már-már logisztikai bravúrrá váltak, főleg ott, ahol „nemcsak” egy, hanem akár két-három iskoláskorú gyerek is van. Edzések, különórák, fejlesztések, „jó lenne még ezt is beiktatni” programok követik egymást, mintha a gyerekkor egy folyamatos felkészítő lenne valamire, ami majd egyszer igazán számít.
Közben észrevétlenül eltűnik a természetes unatkozás, az üresjárat, az a céltalan semmittevés, amiből később önállóság és kreativitás születik. Amikor minden perc előre lebeszélésre kerül, amikor nincs egyetlen szabad délután vagy programmentes nap sem, akkor a gyerekek nem dönteni tanulnak meg, hanem alkalmazkodni és teljesíteni. Ideje lenne újra értékként tekinteni arra, hogy néha egyszerűen nincs program!
