A bizonyítékkényszeres szülőség és a „kirakatvalóság”
Nem a hétköznapi szülők a hibásak azért, hogy néha összeszorul a gyomruk görgetés közben. Amikor influenszerek, hírességek vagy tökéletesre szerkesztett családi profilok egy állandóan harmonikus, türelmes, rendezett világot mutatnak, az sokakban óhatatlanul rossz érzést kelt. Mintha mindenki más jobban csinálná, mint mi, mintha meg kellene magyaráznunk, miért fáradt a gyerekünk, miért nincs kedvünk (lehetőségünk) a kreatív programokhoz…
Vagy épp ellenkezőleg, késztetést érzünk megmutatni, hogy „nálunk is minden rendben van”, mintha ez az egész egy verseny lenne, amiben sosincs valódi nyertes. Azonban ezek a feltöltött fotók és gondosan megírt képaláírások általában nem rossz szándékból születnek, hanem azért, mert szeretnénk megnyugodni: elég jók vagyunk. Talán ideje lenne erre ráeszmélni és leválni arról az illúzióról, hogy a jó szülőség látványos, bármilyen formában mérhető, vagy éppen visszakereshető.
