Kutatások szerint mindössze néhány másodperc alatt kialakítunk egy első benyomást valakiről – és ami még érdekesebb, ennek a képnek a megváltoztatása később szinte lehetetlen. Ezért nem mindegy, milyen szokásokat viszünk magunkkal a társas helyzetekbe!
Ha visszagondolok az elmúlt évekre, szerencsésnek érzem magam: ritkán kerültem olyan emberek közé, akik azonnal rossz érzést keltettek volna bennem. Vagy tudatosan kerültem őket, vagy ha valaki nehéz természetű volt mellettem, a közös feladatainkra koncentráltam, majd gyorsan továbbléptem. Persze nem mindig volt ez így: főiskolás koromban például volt egy csoporttársam, aki minden beszélgetést azzal kezdett, hogy „ő már tudja” vagy „ő már olvasta”. Bár tényleg tájékozott volt, az állandó fölényeskedése miatt senki sem érezte jól magát mellette. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, miért volt zavaró, de ma már világos: azt sugallta, hogy a mi hozzáállásunk értéktelenebb.
A pszichológia szerint bizonyos viselkedési formák szinte mindenkiből ellenérzést váltanak ki. Ezek nem apró, bosszantó szokások, hanem olyan minták, amelyek leértékelik a másikat és akadályozzák a valódi kapcsolódást. Olvass még a témában
„Csak vicceltem!” – a burkolt bántás
Biztosan hallottad már, amikor valaki odaszúr egy kellemetlen megjegyzést, majd gyorsan hozzáteszi: „nehogy megsértődj, csak vicceltem!”. Ez tipikus példája annak, amit a pszichológia „passzív-agresszív humornak” hív. A tréfába csomagolt kritika valójában sértés, a másik zavarba jön tőle, miközben az elkövető mentesíti magát a felelősség alól. Egy-két ilyen „élmény” után az emberek óvatosabbak lesznek és inkább elkerülik azt, aki folyton így „szórakozik”.
A valós gond ezzel az egésszel az, hogy a kimondott szavak mögötti üzenet valójában megmarad a hallgatóban, és a feszültség nem oldódik, hanem éppen ellenkezőleg, idővel egyre csak nő.
