Ma már tudom, milyen fontos lett volna, ha gyerekkoromban hallom ezt a mondatot. Nem azt, hogy „csinálj, amit akarsz”, hanem azt, hogy „ez tényleg a te döntésed, és én bízom benned”. Ez ugyanis megtanítja a gyereket arra, hogy felelősséget vállaljon a döntéseiért, de közben azt is érzi, hogy támogatják.
Azt hiszem, sokkal könnyebb lett volna megtanulnom, hogy a testem felett, a választásaim felett, sőt az életem irányítása felett is én rendelkezem. Ehelyett ez nekem felnőttként egy hosszú és fájdalmas tanulási folyamat lett.
„Rendben van, ha hibázol!”
Olvass még a témában
Ez az a mondat, amit talán a legjobban hiányoltam, és amit a legnehezebb volt pótolni a saját életemben. Gyerekkoromban a hibákat gyakran büntették, azt éreztették, hogy szégyellnem kell magamat miattuk, vagy csak hogy csalódottak bennem. Így azt tanultam meg, hogy a hibázás egyenlő a kudarccal, és a szeretet feltétele, hogy nem ronthatok el semmit.
