A gyerekkori hatások formálnak, alakítanak bennünket, de néha nem is sejtjük, hogy egy-egy mondat (vagy éppen annak hiánya) milyen mértékben befolyásolja, hogyan látjuk magunkat, mennyire bízunk a saját képességeinkben, és milyen kapcsolatot építünk ki másokkal.
Azt hiszem, sokszor nem is az számít, mi történik velünk, hanem hogy milyen szavak kísérik a történéseket. Én például felnőttként még mindig dolgozom magamban olyan félelmeken, nehézségeken és sérüléseken, amik talán elkerülhetőek lettek volna, ha gyerekkoromban hallok bizonyos mondatokat.
„Remélem, büszke vagy magadra!”
Olvass még a témában
Ez rögtön egy kakukktojás, mert igazából hallottam ezt a mondatot a szüleimtől – de csak akkor, ha valamit elrontottam. Akkor hangzott el, amikor valójában azt akarták éreztetni velem, hogy minden okom megvan a szégyenre: „na, most aztán biztos nagyon büszke lehetsz magadra…” Ez a fajta üzenet persze teljesen más, mint amikor valódi megerősítésként hangzik el ez a mondat.
