Felnőttként komoly munkám van benne, hogy le merjem engedni a védelmi falakat, és el merjem ismerni, ha például egy vita során nem én vagyok az, akinek igaza van. Ironikus módon sokáig úgy gondoltam, az hogy győztesen kerüljek ki egy konfliktushelyzetből, az egyetlen módja annak, hogy megőrizzem valaki szeretetét.
Sok emberi kapcsolatom ment rá arra, hogy megtanuljam: aki szeret, megbocsátja, ha hibázol, és sokkal többet ártok mindenkinek, ha ragaszkodom a hibámhoz.
A fenti három mondat apróságnak tűnik, de a hatásuk óriási. Ha hallottam volna őket, valószínűleg sokkal hamarabb megtanulom, hogy büszke lehetek magamra anélkül, hogy mások visszaigazolását keresném. Könnyebb lett volna felelősséget vállalnom a döntéseimért, és talán bátrabban mertem volna hibázni, próbálkozni. Olvass még a témában
A gyerekek lelkében ezek a mondatok alapokat raknak le: önbizalmat, autonómiát, rugalmasságot. Ha nincsenek ott, akkor felnőttként kell újraépíteni őket – és ez egyáltalán nem könnyű feladat.
