A legtöbben úgy képzelik, hogy a gyermekkori traumák kizárólag bántalmazó, elhanyagoló vagy kaotikus családokban felnövőknél alakulnak ki. Pedig a pszichológusok szerint sok felnőtt úgy hordoz mély érzelmi sérüléseket, hogy közben szerető, gondoskodó, „jó” szülei voltak. Nem volt kiabálás, nem volt fizikai bántalmazás, talán még komoly konfliktusok sem – mégis maradt bennük egy furcsa érzelmi hiányérzet.
Ez azért lehet meglepő, mert a trauma nem mindig abból születik, ami megtörtént. Néha abból, ami nem történt meg. A szakemberek ezt érzelmi elhanyagolásnak nevezik, ami akár teljesen funkcionális családokban is kialakulhat. Az alábbi három minta például gyakran vezethet traumákhoz olyan felnőtteknél is, akiknek első ránézésre úgy tűnhet: minden rendben volt a gyerekkorában.
Amikor a szülő gondoskodik rólad, de érzelmileg nincs jelen
Sok szülő mindent megad a gyerekének, legalábbis a klasszikus értelemben. Van étel az asztalon, tiszta ruha, különóra, biztonságos otthon. Kívülről nézve minden rendben van. Olvass még a témában
„Nehéz elképzelnem téged úgy, hogy éppen ülsz a fenekeden.” – Miért nem tudok unatkozni?
A modern élet lefárasztja az agyat. Ezt teheted ellene napi szinten
Olyasmit találtak kutatók a tamponban, aminek nagyon nem lenne ott helye
Rossz dolgok mindenkivel történnek: Miben bízhatunk még, ha a jóság sem véd meg a tragédiától?
Csakhogy a gyerekeknek nemcsak fizikai gondoskodásra van szükségük, hanem érzelmi kapcsolódásra is.
A szakértők szerint hatalmas különbség van aközött, hogy egy szülő ellátja a gyerekét, vagy valóban ráhangolódik az érzelmeire. Az utóbbi azt jelenti, hogy észreveszi, ha a gyerek szomorú, kíváncsi arra, mi zajlik benne, és reagál az érzéseire.
Ha ez hosszú távon hiányzik, a gyerek könnyen azt tanulhatja meg, hogy az érzései nem fontosak. Felnőttként pedig nehezen beszél majd a saját szükségleteiről, vagy kellemetlenül érzi magát, ha támogatást kell kérnie.
A probléma feltárását és megoldását még nehezebbé teszi, hogy gyakran nem látványos. Egy érzelmileg távolságtartó szülő lehet szerető, felelősségteljes és jó ember is. Csak éppen nem tud kapcsolódni a gyerek belső világához.
