Amikor a szülő nem segít értelmezni az érzelmeket
Gyerekként a szüleinktől tanuljuk meg, mit kezdjünk az érzéseinkkel. Ha egy gyerek sír, fél vagy dühös, és erre a szülő kíváncsisággal, nyugalommal reagál, akkor idővel a gyerek is megtanulja szabályozni az érzelmeit.
De sok családban az érzések egyszerűen nem kapnak visszajelzést. Nem feltétlenül tiltják őket, csak azt a benyomást keltik, hogy az érzelmet minél előbb el kell némítani.
A „ne hisztizz”, „nem nagy ügy”, vagy „hagyd abba a sírást” típusú mondatok például könnyen azt az üzenetet közvetíthetik, hogy bizonyos érzések nem elfogadhatóak.
A pszichológusok ezt érzelmi tükrözésnek nevezik. A gyerek a szülő reakcióiból tanulja meg felismerni és megérteni a saját belső állapotait. Ha ez hiányzik, később nehezebben azonosítja az érzéseit, vagy bizonytalanná válik abban, hogy „jogos-e” egyáltalán, amit érez. Olvass még a témában
Sok felnőtt csak terápiában döbben rá először arra, hogy egész életében inkább elnyomta az érzéseit, mintsem megélte őket.
