Van egy pont minden évben, amikor sokan azt érezzük, hogy a nyár nem csak egy évszak, hanem egy ígéret. Ígéret arra, hogy végre lazábbak leszünk, többet élünk, kevesebbet szorongunk, és „majd most minden más lesz”. Aztán valahogy mégis telezsúfoljuk tervekkel, elvárásokkal, megfeleléssel.
Idén viszont valami megváltozott bennem. Nem több programot akarok, hanem több levegőt. Nem tökéletes nyarat, hanem valódit. És ehhez három dolgot egyszerűen nem csinálok tovább.
1. Nem tervezem túl a napokat
Régebben azt hittem, a jó nyár titka a jól megírt naptár. Programok egymás után, logikus sorrendben, kihasználva minden órát. Mintha a pihenést is be lehetne ütemezni. Olvass még a témában
A szivárványos aura létező dolog: és szerencsés, aki ilyennel rendelkezik
„Mikor jön a baba?” – ezért nem kérdezem meg csak úgy senkitől
Három-összetevős, egészséges fogások, ha otthonról dolgozol, de nincs időd főzőcskézni
3 ősi mantra, ami megváltoztatja az életed: összehangolja a testet, a lelket, és az elmét
Most viszont több teret hagyok. Teljesen rendben van, ha délelőtt még semmi ötletem nincs. Nem pánikolok azon, hogy „elveszik a nap”. Mert azt is megtapasztaltam, hogy néha épp a délután szül valami váratlanul jót: például egy hirtelen biciklitúrát egy közeli tóhoz, ahol aztán nemcsak tekerünk, hanem meg is állunk, fürdünk, nevetünk, és nem számoljuk, mennyi az idő.
Bár idén is már év elején lefoglaltam a nyaralást, mert sok szempontból így éreztem praktikusnak, és nézelődtem egyéb többnapos programok közt is, nem akarok többé előre beosztani mindent. Inkább hagyom, hogy néha egyszerűen sodródjak a nyárral.
2. Nem indulok el felkészületlenül – ha már megvan az úti cél
A spontaneitás nem egyenlő a szétesettséggel. Ezt mostanra tanultam meg igazán.
Amennyire nyitott lettem arra, hogy egy nap bármikor új irányt vehet, annyira fontos lett az is, hogy ha már elindulunk, akkor legyen nálam minden, ami kellhet.
Egy kis palack víz, amit gyorsan újratöltök. Előre becsomagolt nasi, mert mindig jól jön valami harapnivaló – ez glutén- és tejérzékenyként nálam különösen fontos szempont. Egy pokróc, ha leülnénk a fűbe, vagy csak megállnánk egy tóparton.
Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy feszélyezne az alaposabb készülődés. Inkább egyfajta gondoskodásként tekintek rá, magamról és a pillanatról. Így a spontán ötletek végül legtöbbször nem még több stresszt hoznak, hanem szabadságot.
3. Nem töltök sok időt olyan emberekkel, akikkel nem érzem jól magam
Ez talán a legcsendesebb, mégis legerősebb döntésem. Vannak társasági körök, amiket megszokásból futunk újra és újra. Udvariasságból, kötelességből, „mert így szokás”. De közben egyre tisztábban látom: nem minden jelenlét épít.
Idén tudatosan kevesebb időt szeretnék tölteni olyanokkal, akik mellett kellemetlenül érzem magam, akik bántóak, tiszteletlenek, vagy egyszerűen egyáltalán nem tudok azonosulni azzal, ahogyan viselkednek.
Ehelyett inkább a nyugalmat választom. Az egyedüllét csendjét, ami nem hiány, hanem tér. Vagy azokat az embereket, akikkel jó lenni. Akik mellett nem kell magyarázkodni, nem kell szerepet játszani, egyszerűen csak lehetek is.
És ezzel együtt azt is elengedtem, hogy mindezt megindokoljam. Ahogyan én sem várom el másoktól, hogy megmagyarázzák, mihez miért van kedvük és mihez miért nincs, úgy én sem akarom többé mentegetőzni a saját határaim miatt.
A nyár, amit nem kiérdemelni kell
Azt hiszem, idén nyáron nem egy tökéletes verzióját keresem az életemnek. Inkább egy őszintébbet.
Kevesebb tervezéssel, több rugalmassággal. Több felkészültséggel a spontaneitásban. És kevesebb kompromisszummal abban, hogy kivel és hogyan érzem jól magam.
Mert a legnagyobb könnyebbség talán nem az, amit beleteszünk a nyárba – hanem az, amit végre nem erőltetünk bele.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
