A munka
Nálunk egészen hamar, már a házasságunk második évében beütött a krach. Állandóan veszekedtünk és mindketten feltettük magunknak a kérdést, hogy úristen, én ennek az embernek esküdtem örök hűséget?! Végül az egyik barátom javasolt egy terapeutát és elmentünk hozzá. Kiderült, hogy egyikünk sem változott meg, mindketten ugyanazok voltunk, akibe a másik beleszeretett, csak akkor még tartott a rózsaszín köd és nem láttunk tisztán.
A szakember rávezetett minket, hogy a problémák, amik miatt öltük egymást, már akkor megvoltak: én tudtam, hogy a feleségem nem egy konyhatündér, de nem érdekelt, mert kaját rendeltünk, vacsorázni jártunk és elvakított minket a szerelem. Ő is tudta, hogy én egy lusta disznó vagyok, akinek nem pakol össze maga után és nem viszi le magától a szemetet, de nem érdekelte, mert szerelmes volt és szívesen tette meg ezt helyettem. Meg kellett tanulnunk együtt élni akkor is, amikor a szerelemköd már eloszlott és pont.
Rengeteget dolgoztunk a kapcsolatunkon és sok vita volt, de végül két év alatt összecsiszolódtunk. A titok az volt, hogy mindketten beletettük a munkát. A terapeutánk így fogalmazott, hogy csak akkor működik a házasság, ha mindkét fél melózik: egy kanapét egyedül nehéz odébb tenni, de ha ketten emelitek, pofonegyszerű. Olvass még a témában
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
„Ahogy meglátta az eljegyzési képeim, rögtön jött tőle egy üzenet” – Exek, akik túl későn kaptak észbe
„Azt reméltem, hogy ez a szerelem megváltoztatja majd az életem” – romantikusnak tűnő, de valójában toxikus elvárások a párkapcsolatban
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
