Zent hallgatok, tanulok és meditálok. Elmondom, hogy miért teszem

Zent hallgatok, tanulok és meditálok. Elmondom, hogy miért teszem

Címlap / Életmód / Lélek / Zent hallgatok, tanulok és meditálok. Elmondom, hogy miért teszem

A Zen és Én

A Zennel való történetem évekkel ezelőtt kezdődött. Egy számomra nagyon kedves ember ajánlása miatt kezdtem el a Youtube-on  hallgatni egy Zen apát előadásit. Mivel bíztam benne és az „ízlésében” és tudtam, hogy barátságot ápol a Buddhista tanokkal, ezért belehallgattam. 

Eleinte idegennek tűnt nekem, mint egy normál kereszténynek, hogy ráhangolódjak egy másfajta látásmódra. De ahogyan elkezdtem hallgatni, a képernyő elé szögezett egy kopasz, sárga és fehér színű, szerzetesi ruhát viselő férfi. Ő Chong An Sunim, az Eredeti Fény Zen templom apátja. Lenyűgözött a kiemelkedően magas intelligenciája, az előadásmódja, és ahogyan lépésről lépésre bevezetett a Zen világába.

Hónapokon keresztül hallgattam a videóit és valamit megnyitott bennem, amit akkor még nem tudtam, hogy mit. Majd abban az évben, a nagyon sok videónézés után élőben is volt alkalmam vele találkozni egy előadásán. Akkor egy kis ízelítőt kaptam arról, hogy miért is fontos meditálni, és vele, meg még jó pár emberrel egyetemben életemben először meditáltam.

Talán már akkor is jobb irányba is fordulhatott volna az életem, de akkor még nem mertem úgy élni, ahogyan most élek. És bevallom, hogy nagyobb volt a ragaszkodásom a szenvedéshez, és féltem felismerni, ogy gyötrődésben élek. Majd a kezdeti fellángolás után, elhanyagoltam a Zen további tanulását és az életben való gyakorlását. Most már tudom, hogy akkoriban még nem álltam rá készen.

Zen meditáció, és elvonulás

Ami egyszer segítséget nyújt az életben, az többszöri alkalommal is megteszi a dolgát. A Zennel való kapcsolatom is ilyen. Az elhanyagolás után évek múlva visszatértem hozzá. Újra elkezdtem a videókat nézni, azaz a Dharma beszédeket hallgatni Sunimtól. Mert valahogyan mindig azokra a kérdésekre adott választ, amik egyébként is foglalkoztattak.

Egy Dharma beszéd úgy van felépítve, hogy Sunim tart egy bevezetőt, mindig más témában, majd ahogyan befejezi azt, a közönség felteheti neki a kérdéseit. Amolyan kérdezz-felelek, egy órán keresztül. A kérdések irányulhatnak a Zen tanításokra, meditációra és az élet bármilyen dolgaira. Családi, párkapcsolati, önismereti témában. És Sunim válaszol. Olyan mérhetetlen bölcsességgel, és nyugalommal, amit évről-évre, videók tucatjaiban mindig megtart.

De az, hogy videókat hallgattam és immel-ámmal meditáltam, nem volt elég, ahhoz, hogy kirántsam magam az általam alkotott mélységből.

Ezért vettem a bátorságot és elutaztam Esztergomba, a Zen templomba, egy háromnapos elvonulásra. A város szélén, az erdő közepén, a nyugalom és béke szigetén töltöttem azokat a napokat. Intenzív meditációs gyakorlatokkal, amik kora hajnaltól estig tartottak, ahol újra találkoztam Chong An Sunimmal. Sorsdöntő volt az életemben az, hogy el mertem menni és az is, hogy feltehettem neki olyan kérdéseket, amik az enyémek voltak. És a válaszai aranyat értek és érnek most is nekem.

Amit a Zen ad nekem

Amiket leírtam, azok az én tapasztalataim a Zennel kapcsolatban. Most már tudom, hogy sokan gyakoroljuk ezt a tant kis hazánkban. Szeretek egy olyan közösséghez tartozni, ahol nem mondják meg, miben és kiben kell hinnünk, vagy azt, hogy milyen életet éljünk. Amit viszont megteszünk, az az, hogy szembe merünk nézni a félelmeinkkel, felismerjük, hogy kreáltunk egy önvalót magunknak és teszünk azért, hogy kiiktassuk a szenvedéseinket.  Mindennap leülök meditálni, van, hogy könnyen megy akár húsz-harminc perc, de megesik az is, hogy szenvedek tíz perc után.

Egyedül kell megküzdenem a saját kusza gondolataimmal és olykor nagyon nehéz magamat a padlóhoz szögeznem.

A meditáció sosem jó, vagy kellemes, hiszen az önmaguknak feltett kérdésekre a válaszok elég kemények. Eltemetett régi sebek, fájdalmak törnek fel. Az, hogy hallgassam a körülöttem lévő zajt, és folyamatosan figyeljem a lélegzetemet, nehéz feladat. De teszem azért, hogy a nap további részében is megtartsam a fókuszomat azon, hogy tudatos maradjak, önmagamért és a családomért, hogy tisztán lássam az életemben zajló dolgokat, és higgadtan kezeljem a problémákat.

Ezen az úton haladva megtanultam elengedni azokat a személyeket, akiket nem kell már tartanom magamban, a negatív érzéseket, és talán már látom, hogy van olyan, hogy helyes irány. És azt is tudom, hogy csak annak tudok segíteni, aki kéri azt. Erőltetni valakire valamit nem lehet.

Hogy kinek mi segít a mindennapi életben? Mindenkinél más és más: imádkozás, templomba járás, megtanított módszerek, technikák. Nekem ami segít, az a Zen – hála érte!

VIDEO Melyik színt utálod a legjobban?

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!