Az egyik legrégebbi egyházi ünnep a Vízkereszt, már a 4. században is tartották a kora keresztény egyházak. A keleti keresztények Jézus a Jordán folyóban való keresztelkedését ünneplik, melyet a történet szerint Keresztelő Szent János végzett.
A hagyományok szerint ezen a napon érnek véget a téli tizenkét napos ünnepek, ekkor kell lebontanunk a karácsonyfát és ekkor kezdődik a farsang.
A magyar vízkereszt szó a vízzel való keresztelésre utal. A víz és a tömjén megszentelésének hagyományából alakult ki a házszentelés hagyománya is, amelyet január 6.-ig szoktak végezni a papok. Régen a házakat vízzel és sóval szentelték, a pap pedig krétával írta fel az ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűit (G, M, B). Ekkor volt szokás a lélekpénz beszedése is (ma egyházadónak nevezzük). Olvass még a témában
Január 6.-ától veszi kezdetét a farsang és egészen a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart. A farsang a karneválok időszaka, a közelgő tavasz örömünnepe. A magyar farsang hiedelmei az utolsó három farsangi napra vonatkoznak – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre.
