Felnőtt életem nagy részét szabadúszóként töltöttem. A magam ura voltam: a saját időmet osztottam be, a saját szabályaim szerint dolgoztam, és bár ez sokszor jár bizonytalansággal, nekem mindig többet ért az a fajta szabadság, amit így kaptam.
Volt azonban egy rövid időszakom, amikor irodai munkát vállaltam. Akkor jöttem rá igazán, hogy a fix munkahely, a kötelező jelenlét és a folyamatos kontroll egyszerűen nem nekem való.
Szorongattak a falak, fojtogatott a rendszer. Tudtam: amint tehetem, visszatérek a szabadúszói élethez. És így is tettem.
Aztán jött a Covid, és hirtelen mindenki megtapasztalta, milyen az, amikor az irodai jelenlét nem kötelező, mert az élet kényszeríti ki a távmunkát. Sok olyan ismerősöm, akik addig csak legyintettek a home office-ra, ekkor fedezték fel a benne rejlő lehetőségeket. Megtapasztalták, hogy nem kell minden nap két órát ingázni, hogy több idejük marad a családjukra, hogy sok esetben hatékonyabban tudnak dolgozni otthonról. Olvass még a témában
