Így aztán minden áldott hajnalon félkómás állapotban kikecmergett az ágyból, nagy csésze méregerős kávéval merényletet követett el a gyomra ellen, 4 szál zsinórban egymás után elszívott cigivel a tüdeje ellen, felöltözött, került egyet a kutyával a háztömb körül, reggeli gyanánt a buszhoz tartva elmajszolt két kiflit. Félórás zötykölődés után fáradtan beesett az öltözőbe, átöltözött, és beállt a pult mögé.
– Három percet késtél – nyomta az orra alá az óráját a főnöke, majd gyorsan elhadarta, milyen fontos a pontosság, a figyelmesség az ő szakmájukban, és hogy csak tisztában legyen vele: nem fogja szó nélkül tűrni a léhaságát: ma büntetésből neki kell munkaidő után kivikszolnia a kirakatüveget.
Ő nyugalmat színlelve vállat vont, pedig legszívesebben a képébe ordította volna a kis kopasz buzgómócsingnak a véleményét. De nem tette – nem tehette. Ehelyett mosolyt erőltetett az arcára, és a soron következő vásárlóhoz fordult: Olvass még a témában
– Mit adhatok?
