Vakmerően
Amikor a fejembe szállt a dicsőség és pökhendien azt hittem, simán legurulok majd a hegy meredekebb szakaszán biciklivel. Egy nagyobb szikla megdobta az első kerekem és én úgy lőttem ki, mint egy ágyúgolyó. Volt rajtam sisak, de a fejemre érkeztem és a fájdalom – mint valami izzó robbanás – végigszáguldott a nyakamtól egészen a gerincem aljáig. Biztos voltam benne, hogy soha többet nem fogok lábra állni. A kórházban azt mondták, ilyen gyógyulást még sosem láttak és ugyan kellett másfél év kemény rehabilitáció, de szinte maradandó károsodás nélkül megúsztam.
