Az idő szalad
Nos, eljött a negyvenkettedik életévem és számot vetettem kamaszkorban elképzelt énképemmel. Táskám és cipőm van dögivel, voltam már lányommal buliban, melyben úgy repültek rám az épphogy nagykorú fiúk, mint légy a disznókarajra.
Mégis, be kell valljam, öregszem, és már jobban szeretek kötni, horgolni, mint pávatollat a fenekembe tűzve harcolni az öregedés ellen. Naponta szembesülök azzal a ténnyel, hogy kimentem a divatból, mégis jól érzem magam a bőrömben, mert – bár az idő szalad – az élet ugyanolyan szórakoztató, mint egykor… csak más rálátásom van a dolgokra.
Mégis, be kell valljam, öregszem, és már jobban szeretek kötni, horgolni, mint pávatollat a fenekembe tűzve harcolni az öregedés ellen. Naponta szembesülök azzal a ténnyel, hogy kimentem a divatból, mégis jól érzem magam a bőrömben, mert – bár az idő szalad – az élet ugyanolyan szórakoztató, mint egykor… csak más rálátásom van a dolgokra.
