Gyűjtögetek. Pontokat, kártyákat, kuponokat, matricákat – mit, hogy kereszteltek el gyakran látogatott üzleteimben. Kész arzenál van már a beragasztásra kapott füzetecskékből.
Ma végre leültem, hogy rendet vágjak közöttük – a táskám érdekében, ami sokkal inkább hasonlít egy papírral kitömött párnára, mint táskára. Szóval, időm volt, mint a tenger, ezért alaposan elolvastam a fenomenális akciók mibenlétét. Döbbenetemre. Mert mire a végére értem, rá kellett ébrednem: nem sok értelme van a buzgólkodásomnak.
Már ha nem akarok vagyonokat adni (a pontok mellé) olyasmiért, amit gyűjtögetés nélkül töredék áron is megkaphatok. Kihagyhatatlannak hirdetik az ajánlatot – de jobban járok, ha mégis inkább kihagyom…
