Németországban a múlt század vége felé egy idősebb hölgy panasszal élt a helyi bíróságnál az elnevezéssel kapcsolatban, amely a németben nem más, mint a magyarnak szóról szóra megfelelő „Altweibersommer”. Nemcsak nőként érezte magát sértve, hanem szépkorúként is. Az illetékes tartományi törvényszék azonban elutasította a keresetét. Ez a szó ugyanis sokkal idősebb a koros felperesnél is.
A kifejezés eredete
Régi német írásokban a „vénasszonyok nyara” megfelelője már a 19. század eleje óta előfordul, amikor az évet még két évszakra, téli és nyári félévre osztották.
Ekkor a tavaszt „fiatal-asszonynyár”-nak (Junger Weibersommer), az őszt „öreg-asszonynyár”-nak (Alter Weibersommer) nevezték.
Ezt a melegebb időszakot szeptember közepe és október eleje között, amikor néhány napra szinte minden évben visszatér a kellemes, napsütéses idő, a Kelet-Európa fölött örvénylő, magas nyomású levegő szokta okozni, amely Közép-Európa fölé is száraz levegőt szállít.
Harmatos pókhálók
A langyos szellő ilyenkor sok apró pókot utaztat finom pókhálóik segítségével – ezt hívják mifelénk ökörnyálnak. A pókocskáknak nem kevés közük van a „nemszeretem” elnevezéshez, a vénasszonyok nyarához. Miért?
Nos, a „Weiben” szó ma tényleg az „asszony” jelentésű „Weib” alakjának tűnhet, viszont a régi ófelnémet nyelvben még a pókhálóhoz kapcsolódó „szövés” (weben) volt az igazi jelentése.
Ráadásul a szeptemberi éjszakákon már erősödik a lehűlés, így a harmatcsöppekkel feldíszített pókhálók a felkelő nap fényében nagyon jól láthatóak. Ezek a csillogó szálak az idősödő nők hosszú, ősz hajszálaira emlékeztetnek.
Hogy hívják máshol?
Máshol más elnevezések is léteznek erre az időszakra.
Keleti legendák a fehér pókhálókat Szűz Máriára vezetik vissza, aki ősszel sok más szűzzel járja a vidéket, és selyemmel szövi be azt. Sokan úgy hiszik, hogy a fénylő szálak abból a köpenyből származnak, amelyet Mária mennybemenetelekor viselt.
Svédországban „Birgitta-Sommer” a neve, a svájciaknak ez „özvegyasszony nyara” (Witwensömmerli), Amerikában pedig „indián nyár”. Ez szintén egy régi történet…
Indián nyár
Ha igaz, az indián őslakosok a Vadnyugat sápadtarcú meghódítóitól gyakran csak hamis ígéretekkel tudták a bőrüket menteni. Egy idő után a fehérek már úgy általánosítottak, hogy egy indián csak valamiféle hamis, hátsó szándékkal adhat nekik bármilyen ajándékot.
Ebből következően az „indián nyár” is valamilyen átverős csomagolásra utal: ez egy csalóka nyár ígérete, hűvös éjszakákkal és meleg nappalokkal, amelyek azonban rövid időn belül mindig, minden évben borús őszi időre váltanak át.