Harmatos pókhálók
A langyos szellő ilyenkor sok apró pókot utaztat finom pókhálóik segítségével – ezt hívják mifelénk ökörnyálnak. A pókocskáknak nem kevés közük van a „nemszeretem” elnevezéshez, a vénasszonyok nyarához. Miért?
Nos, a „Weiben” szó ma tényleg az „asszony” jelentésű „Weib” alakjának tűnhet, viszont a régi ófelnémet nyelvben még a pókhálóhoz kapcsolódó „szövés” (weben) volt az igazi jelentése.
Ráadásul a szeptemberi éjszakákon már erősödik a lehűlés, így a harmatcsöppekkel feldíszített pókhálók a felkelő nap fényében nagyon jól láthatóak. Ezek a csillogó szálak az idősödő nők hosszú, ősz hajszálaira emlékeztetnek. Olvass még a témában
Hogy hívják máshol?
Máshol más elnevezések is léteznek erre az időszakra.
Keleti legendák a fehér pókhálókat Szűz Máriára vezetik vissza, aki ősszel sok más szűzzel járja a vidéket, és selyemmel szövi be azt. Sokan úgy hiszik, hogy a fénylő szálak abból a köpenyből származnak, amelyet Mária mennybemenetelekor viselt.
Svédországban „Birgitta-Sommer” a neve, a svájciaknak ez „özvegyasszony nyara” (Witwensömmerli), Amerikában pedig „indián nyár”. Ez szintén egy régi történet…
Indián nyár
Ha igaz, az indián őslakosok a Vadnyugat sápadtarcú meghódítóitól gyakran csak hamis ígéretekkel tudták a bőrüket menteni. Egy idő után a fehérek már úgy általánosítottak, hogy egy indián csak valamiféle hamis, hátsó szándékkal adhat nekik bármilyen ajándékot.
Ebből következően az „indián nyár” is valamilyen átverős csomagolásra utal: ez egy csalóka nyár ígérete, hűvös éjszakákkal és meleg nappalokkal, amelyek azonban rövid időn belül mindig, minden évben borús őszi időre váltanak át.
