Életmód / Egészség / Lélek

Végre leszoktam arról, hogy másokhoz hasonlítgassam magam – 5 tipp, amivel neked is sikerülhet

Van egy barátnőm, nevezzük Juditnak. Ő is szőke és kék szemű, mint én, de ő magasabb, vékonyabb és több diplomája van, mint nekem. Hatéves korunk óta vagyunk barátnők, sok mindenben nagyon hasonlítunk és én mindig úgy gondoltam rá, mintha ő az én „jobb verzióm” lenne. Judit én vagyok, ha egészségesebben ennék, ha rendszeresen sportolnék, és ha kitartóbb lettem volna a tanulásban. Pár éve egy átborozott estén ezt meg is mondtam neki, mire először megszólalni sem tudott a döbbenettől, majd percekig nevetett hisztérikusan. Elmondta, hogy ő engem mindig irigyelt, mert én formás vagyok, míg ő „deszka”, illetve mert én mindig lázadó módon a saját fejem után mentem, ő pedig jókislányként elvégezte azt az egyetemet, amit elvártak tőle.

Ezen elmélázva arra jutottam, milyen butaság magunkat másokhoz hasonlítani. Amit én magamban hiányosságnak tartottam és kudarcként könyveltem el – hogy nem fejeztem be az iskolát –, az Judit szemében irigylésre méltó lázadás volt. Azóta már csak nevetünk az egészen és már nem érezzük, hogy különbek lennénk egymásnál. Az alábbi öt tipp neked is segíthet leszokni arról, hogy másokhoz mérd magad.

1. Irigységből csodálat

Ha valaki iránt irigységet érzünk, az annyit jelent, hogy szeretnénk azt, ami neki van: tehetség, siker vagy szépség.

Az irigység mardosó negatívumát ilyenkor próbáljuk meg pozitív csodálattá alakítani és használjuk inspirációként.

Láttunk egy fitt, csinos lányt? Ne utáljuk érte, hanem dicsérjük meg! És ne kezdjük el a saját testünket szapulni, hanem tekintsünk rá ösztönző erőként, hogy este ne együnk meg egy tábla csokit és másnap lemenjünk edzeni.

2. Önmagunk szeretete

Ez egy olyan dolog, amit szinte sosem csinálunk, pedig minden nap gyakorolnunk kellene. Először is ne legyünk túl kemények magunkkal, megteszik ezt helyettünk mások. Ahelyett, hogy ítélkeznénk magunk felett, fel kell ismernünk saját erényeinket. Ha ezt nem tudjuk, hogyan kell, bevált technika, hogy „képzeletbeli barátként” levelet írunk magunknak, amelyben leírjuk, milyen tulajdonságainkat szeretjük. Az önmagunkkal való szembenézés és együttérzés segít abban, hogy elfogadjuk magunkat a hibáinkkal együtt.

3. Senki sem tökéletes

Mindenki egy kicsit más szeretne lenni, mint amilyen. Egy kicsit – vagy sokkal – jobb. Minél nagyobb a szakadék a valós személyiségünk és az elképzelt, idealizált személyiségünk között, annál kisebb az önbizalmunk. Ha például szeretünk énekelni, de Beyonce-hoz mérjük magunkat, akkor természetesen csalódni fogunk. Legyünk realisták, amikor célokat tűzünk ki. Mindezt kezdjük például azzal, hogy kikövetjük Instagramon a húszéves influencereket, akik kockás hassal pózolnak a tengerparton.

4. Tudatos bátorítás

Önmagunk teljes elfogadása nem fog egyik percről a másikra sikerülni, ez természetes. Haladjunk lépésről lépésre és bátorítsuk egy kicsit magunkat minden nap.

Ez nagyon egyszerű, mindössze annyit kell tennünk, hogy minden este elgondolkodunk azon, hogy aznap milyen hasznos, kedves, vagy jó dolgot csináltunk. Mondjuk ki hangosan, vagy írjuk le egy papírra, úgy még jobban tudatosítjuk. Például: ma sportoltam, segítettem egy barátnak, finomat főztem a családnak, stb. Pár hét múlva érezni fogjuk belül a pozitív változást.

5. Ünnepeld magad

Nézz magadba és fogalmazd meg, mi az, ami téged önmagaddá tesz. Mi az, amiben különleges vagy, mi az, ami benned egyedülálló. Az, hogy értékeljük magunkat, nem arrogancia, bátran kimondhatjuk például, hogy jól tudunk táncolni. És ha legközelebb elfog az irigység valaki iránt, akkor gondolj erre, hogy „de hát én remek táncos vagyok”! Ne próbáljunk mások lenni, legyünk önmagunk, hiszen az előbbi úgyis lehetetlen, utóbbi pedig felemelő.

Képek forrása: pexels.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást