A társadalom nagy része nem szívesen beszél a kapcsolaton belüli erőszakról. A férfiak közötti baráti beszélgetésekben pedig talán még ritkább, hogy előkerüljön ez a téma.
„Az a tapasztalatom, hogy mi, férfiak sokkal nehezebben nyílunk meg, ha a magánéletünkről van szó, és sokkal ritkábban beszélünk az érzéseinkről. Nem osztjuk meg másokkal azokat a dolgokat, amik hatással vannak a mindennapjainkra, így a kapcsolati erőszak is ritkábban kerül szóba, pedig fontos téma, hiszen a bántalmazás semmilyen körülmények között nem elfogadható”
– mondta Vajda Milán, az Örkény Színház színművésze – rávilágítva, hogy a film címe nem csupán a kijárási korlátozások miatti összezártságra, hanem a társadalom összezárására is utal. Azok, akik észreveszik a problémát, sokszor nem tudják, mi a helyes lépés vagy nem mernek cselekedni.
„Megnehezíti a helyzetet, hogy mindannyian ugyanabban a félrenéző társadalomban szocializálódtunk, ahol bebújhatunk az „ő életük-ő dolguk” kifogás mögé. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, érdemes azt mérlegelni, hogy mi az, amire automatikusan reagálunk: abban a pillanatban, hogy bántalmazó viselkedés tanúi leszünk, amitől félelmet, tehetetlenséget, haragot élünk meg, dolgunk van vele, mert a részévé váltunk. Mindent, amit ezután teszünk már magunkért is tesszük”
– mondta Bóta Tímea, és hozzátette: Olvass még a témában
„a barátok, ismerősök kapcsolati erőszak esetén „híd” funkciót tölthetnek be – megtartják/elbírják az áldozatot és elvezethetik a szaksegítséghez. Mivel a bántalmazó kapcsolatban élő számára a bántalmazás sokszor a normális élet részévé válik, a környezetnek nagyon fontos szerepe van abban, hogy visszajelezzen, hol a határ, ki mit tehet és mit nem, és ezzel elkezdhetik felülírni ezt a normalitást.”
Egy tényleges bántalmazás kapcsán a legtöbb és legjobb, amit tehetünk, ha segítünk az áldozatnak, hogy eljusson a megfelelő segítő szervekig, hiszen ha náluk bekopogtat, már jó kezekben lesz. A legtöbben azonban valószínűleg sokkal gyakrabban találkozunk az erőszak előszobájával, azzal az összekacsintással, a viccekkel, a megjegyzésekkel, amelyek egy olyan társadalmat építenek fel, amely aztán szemet fog hunyni a bántalmazás felett.
„Sokan nem tudják, hogyan reagáljanak erre, és nem is mindig jó megoldás valaki más nevében beszélni. Magamról, a magam nevében viszont minden helyzetben beszélhetek, jelezhetem, hogy nem érzem magam jól attól, amit mondott, engem zavar ez a nézőpont vagy nekem nem tetszik ez a vicc”
– mondja a szakértő.
Az alkotók célja éppen az, hogy a sokkoló filmmel felhívják a figyelmet a párkapcsolati erőszakra, hogy minél többen beszéljenek erről a – sokszor tabunak számító – témáról, és ami a legfontosabb: az érintettek merjenek segítséget kérni. Ezért is tették mindenki számára elérhetővé a teljesen privát kezdeményezésre készült rövidfilmet, amelyet az alábbi linken tekinthetnek meg az érdeklődők.
Az alkotók arra biztatják a bántalmazást elszenvedőket és azokat is, akik kívülről tapasztalják azt, hogy kérjenek segítséget a megfelelő fórumokon:
