Persze, ezt is fel lehet fogni tragikusan, de sokkal jobb poénkodni vele, vagy csak simán azt nézni hogy milyen előnyei vannak, mint azon sírni, amin nem lehet változtatni. A sírás feszültségoldásra jó, nem problémamegoldásra.
„Szóval ez a rák pozitív oldala.”
– Adott a feltételezés, miszerint rákdiagnózis után csak drámai csend vagy éppen mesterkélt jókedv uralhatja a családi és baráti összejöveteleket. Te viszont említetted, hogy a decemberi operációt túlzás nélkül életed legjobb karácsonya követte. Akkor hogy is van ez?
– Mindig is máshogy, a többség számára furcsán szemléltem a világot. A diagnózis előtt is minden rossz, negatív történést úgy dolgoztam fel, hogy megkerestem benne a pozitívumot. Ezen a rák sem változtatott: keresgéltem, hogy mit tudok kihozni ebből, és milyen pozitív vonatkozásai vannak, lesznek, lehetnek. A családi karácsony némileg mégis mesterkélt volt, hiszen a nagymamám és a testvérem nem tudott róla, csak édesapám. Olvass még a témában
Viszont így mégis könnyebb volt nekem, mert nem sopánkodott senki. A szokásos családi veszekedések zajlottak, én díszítettem a fát, nem kezeltek másképp. És ettől hihetetlenül jól éreztem magam akkor. Épp ettől a diagnózistól lett nagyon jó – ami lehet, hogy morbid, de ezáltal sokkal jobban értékeltem minden egyes pillanatot. Közhely, de valóban átértékeltem az életet. Még a majd’ négyórás vonatozás is teljesen más fénybe került.
