Sokk
Az utolsó két évben már annyit veszekedtünk, hogy simán rábólintottam, amikor közölte, hogy el akar válni. Utána még egy évig együtt éltünk, amíg ment a folyamat – ami simán ment mert mindenben megegyeztünk – és amikor elköltözött, éppen Olaszországban voltam. Hazajöttem és két nap múlva mentünk utoljára a bíróságra, amikor aláírtuk az utolsó papírokat.
Elkísért a kocsimhoz – mert volt még nálam pár holmija, amiket összepakoltam neki – átvette a cuccait és elköszönt. Én addig néztem őt, amíg el nem tűnt az utca végén, majd hazamentem a lakásba – ahol már csak az én dolgaim voltak – és elkezdtem zokogni. Akkor zuhant rám a felismerés, hogy ez ennyi volt, többé nem találkozunk. Hónapokon keresztül voltam depressziós, nem találtam a helyem. Ma már van egy új, csodás feleségem és gyerekeim is, boldog vagyok, de a válásom utáni egy év életem legsötétebb szakasza volt.
