Már évek óta gondolkoztam azon, hogy szeretnék egy komposztálót itthonra, és ez az igényem csak fokozódott, amikor növényi étrendre váltottam. Ezzel párhuzamosan nagyon megnőtt a komposztálható hulladék mennyisége itthon, ráadásul automatikusan fontosabb lett számomra, hogy a lehető legkevésbé szennyezem a környezetemet az étkezési szokásaimmal. Akárcsak az étrendváltással, úgy a komposztáló megvásárlásával kapcsolatosan is csak egy dolgot bánok: hogy nem vágtam bele előbb. Komposztálni ugyanis hasznos, jó érzés, és ami fontos, igazán egyszerű!
Az elmúlt időszakban egyre többször vettem észre, hogy a kukánkat elég csak két-háromhetente kitenni, ráadásul semmi más nem kerül bele, mint zöldség és gyümölcshéj, ugyanis a műanyagot, az üveget és a papírt is külön gyűjtjük. Ez már nagyon erős motiváló erővel bírt számomra a komposztálás felé, de a végső lökést az adta, amikor elkészült az udvarunk, és egyre több zöldhulladékunk lett. Ugyan város-szinten kéthetente szerveznek gyűjtést, macerás autóba rakni és elszállítani azt, amit kényelmesen komposztálhatnánk – a tárolásról nem is beszélve.
Nálunk a zöldhulladék túlnyomó részét most a fű teszi ki, amit ebben a hőségben szinte lehetetlen úgy tárolni, hogy néhány nap múlva szállításra alkalmas legyen, hiszen gyakorlatilag azonnal rothadásnak indul. Így aztán vettem végre a fáradtságot és rendeltem magunknak egy szép komposztálót.
Persze, emlékszem én is a nagymamám kertjére, ahol egy egyszerű, fával megtámasztott kupac volt a komposztáló, ami tökéletesen működött, de a mi udvarunk jelenleg nem igazán a kertészkedésről szól – nem akartuk elrontani a látványt egy nem túl esztétikus komposzt-halommal. A méretet illetően viszont biztos voltam benne, hogy nagy komposztálót szeretnék, így egy 800 literes, műanyagból készült, igény szerint akár bővíthető komposztálót vásároltam. Ez a méret meglehetősen nagy, de számomra fontos volt, hogy kényelmesen elférjünk benne, illetve könnyen forgathassam majd a kupacot.
De miért is jó a komposztálás?
A komposztálás fontos lépés, ha a környezetvédelemről van szó: automatikusan csökken vele a háztartási hulladék mennyisége, ráadásul a házi komposztálással elkerülheted azt a káros anyag kibocsátást, amivel a zöldhulladék elszállítása, feldolgozása, elégetése jár – márpedig ez jelentős mennyiség!
A keletkező komposztot természetesen fel is tudod használni: tökéletesen funkcionál trágyaként, hiszen jelentős mennyiségű tápanyagot és szerves anyagot juttathatunk általa vissza a talajba.
Akár kertészkedsz, akár virágokat gondozol, vagy csak sok szobanövényed van, többet nem kell tápoldatot és virágföldet vásárolnod: ott a komposzt, amit ingyenesen felhasználhatsz kedved szerint. A komposzt felhasználásával javíthatod a kerted földminőségét, talajszerkezetét, így szebben nő majd a fű és minden gyorsabban, ízletesebben, vagy éppen látványosabban terem meg majd benne.
Mit komposztálhatsz?
A komposztba bekerülhet minden kerti hulladék, nyesedék: fű, ágak, gyomok, de még a tobozok, lehullott levelek is. A konyhai hulladéknak sem kell többé helyet keresned, ha beszerzel egy komposztálót: maradék, fogyasztásra nem alkalmas zöldségek, gyümölcsök, héjak, szárak, csonthéjasok maradványai, fa-hamu is kerülhet ide. Sőt, papírtörlő, szalvéta, de még kartonpapír is mehet a komposztálóba.
Szintén kis mennyiségben, de ételmaradéknak ugyancsak juthat hely, ám csak akkor, ha növényi alapú, mert a húsok, csontok, a tejtermékek tönkreteszik a komposztot, ráadásul rágcsálókat, kisemlősöket vonzhatnak a kertbe.
Nem javasolt, hogy húsevő állat trágyáját a komposztba tedd, de a növényevőké feldolgozható. Ahogy említettem, a karton és a papír mehet, de a színes újságpapír nem tesz jót a komposztnak – ugyanígy a natúr fűrészpor, fa lebomlik, de a festett, lakkozott fa már nem túl jó választás. Ami újrahasznosítható, vagy természetes körülmények között nem bomlik le (pl. műanyag, üveg, fém), az értelemszerűen a komposztba sem kerülhet bele.
Milyen komposztálót vegyél?
Fontos, hogy a komposztáló a lehető legtöbb szellőzőnyílással rendelkezzen, ez ugyanis nagyban megkönnyíti a te dolgodat és felgyorsítja a bomlás folyamatát. Lehetőleg jó minőségű, egészségre ártalmatlan anyagból készült komposztálót vegyél – a műanyag, bár elsőre nem tűnik kifejezetten környezetbarát megoldásnak, nagyon sok évig hasznos társad lehet. (Főleg, ha az esztétikum is sokat számít az esetedben.) Ha ennél az anyagnál maradsz, olyan komposztládát válassz, ami kellően masszív, különben a nyomás miatt megsérülhet, eltörhet a komposztáló oldala.
Lényeges az is, hogy a komposztálót jól tudd kezelni, tehát könnyen ki lehessen belőle venni a kész komposztot, illetve ne okozzon problémát az anyag időnkénti átforgatása.
A legtöbb komposztálónak nincs alja: időnként külön lehet rendelni hozzájuk, de te magad is készíthetsz, ha szükségesnek ítéled meg.
És hogy miért hiányzik ez a fontosnak tűnő rész? Ha a kertedben, füves-földes részre teszed a komposztálót, akkor alulról megérkeznek majd a giliszták, akik nagyon hasznos segítői lesznek a komposztálás folyamatának.
Az elhelyezés kérdése is lényeges, ezt is figyelembe kell venned a méret meghatározásakor, de természetesen az űrtartalom ugyancsak lényeges. Átlagosan 100 négyzetméterre 100 liternyi komposztálót célszerű számolni, de ha rendszeresen kertészkedtek, sok friss alapanyagot fogyasztotok, ez az arány természetesen nőhet. Nálunk a komposztáló félárnyékos helyen van: esőtől jelentős részben védett, és a nap sem süti állandóan – viszont annyi fény éri, hogy pl. szellőztetéssel szükség esetén fokozni lehessen a komposzt párolgását, száradását.
Hogyan kell komposztálni?
Minél többet olvastam a komposztálásról, annál jobban belekavarodtam az egészbe, pedig valójában egy fontos dolog van vele kapcsolatosan: hagyni kell dolgozni a természetet. Mindenféle komposztindítókat, kiegészítőket lehet vásárolni a komposztáláshoz, de szerintem erre egy átlagos háztartásban semmi szükség sincs – akkor sem, ha egyébként kiválóan működnek. Valószínű azért is húztam a vásárlást ennyi ideig, mert tartottam tőle, hogy valamit rosszul csinálok majd, de néhány alapszabály betartásán túl a komposztálás a legkevésbé sem bonyolult dolog.
- Megfelelő méret: Az ideális bomlás érdekében biztosítanod kell a megfelelő méretet, és ez különösen igaz a nehezebben bomló anyagokra. Értelemszerűen minél kisebbek a komposztálandó anyagok, annál könnyebben bomlanak, tehát célszerű őket kisebbekre vágni, aprítani, mielőtt a komposztba kerülnek. Nem kell túlzásba esned, de pl. ha megbuggyant a dinnye, akkor ne félbevágva dobd a halomra.
- Anyagok ideális keverése: Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a komposztba zöld és barna hulladék kerüljön, a legjobb, ha fele-fele arányban. Mit is jelent ez? Zöldnek számít minden, ami nedves, friss: zöldség- és gyümölcshéjak, fű, kertből kiszedett gazok. Barnának pedig minden, ami viszonylag száraz: lemetszett ágak, fűrészpor, őszi levelek, karton, stb. Ez az arány ritkán sikerül pontosan, de semmi gond, a lényeg, hogy megközelítőleg tartsd az irányt, különben a bomlás nem lesz ideális.
- Gyakori levegőztetés: Ahhoz, hogy a bomlás folyamata rendben végbemenjen, szükség van oxigénre, ezt pedig a komposztáló esetében levegőztetéssel lehet elérni. Nagy szerencse, hogy a mostani, modern komposztálók már eleve úgy lettek kialakítva, hogy a legtöbb irányból biztosíthassák a bomláshoz szükséges oxigént. Így neked már csak annyi dolgod marad, hogy alkalmanként átforgasd a komposztot. Erre értelemszerűen többször van szükség, ha úgy látod, sokkal inkább rothad, mintsem bomlik a halom.
- Megfelelő páratartalom: Ha a komposzt túl vizes, akkor rothadásnak indul, ha viszont túl száraz, akkor ugyancsak megáll a folyamat. Ezért fontos arról gondoskodnod, hogy a nedvesség ideális legyen, ami egyébként nem túl bonyolult: ha túl vizesnek érzed, szellőztesd többször, gondoskodj róla, hogy sok napfény érje, vagy keverj hozzá barna komposztálnivalót, ha viszont túl száraznak, egyszerűen önts hozzá vizet, zöld hulladékot, vagy hagyd, hogy kicsit megázzon az esőben.
Gyakori problémák és megoldási lehetőségek
Azt már olvashattad, miként tudod orvosolni a túl száraz, vagy éppen túl nedves komposztot. De milyen problémák léphetnek még fel?
Kellemetlen szag: Bár sokan éppen azért nem vágnak bele a komposztálásba, mert tartanak a bűztől, a halom alapvetően nem áraszthat semmilyen kellemetlen szagot. Ha ez mégis megtörténik, akkor megbomlott az arány: túl sok zöldet tettél a komposztálóba anélkül, hogy száraz anyag is került volna bele. Ekkor csökken az oxigénszint, és rothadni kezd a kupac, ami már felelős lehet a kellemetlen szagért. A megoldás egyszerű: keverj száraz anyagot a komposztálandó anyagokhoz, pl. szalmát, faforgácsot, vagy akár kartonpapírt, ágakat.
Túl sok rovar: A komposztra kihelyezett, bomlásnak induló anyagok könnyen magukhoz vonzzák a rovarokat, főleg a legyeket, muslicákat. Ez egy természetes folyamat, hiszen a rovarok, bogarak ugyancsak hozzájárulnak a bomláshoz, de attól még sokan nem szívesen látják őket a házi komposztálójukban. A megoldás az, ha a friss anyagokat mindig összeforgatod a komposzt többi részével, vagy kész komposztot, földet szórsz a kupac tetejére – ezzel távol tarthatod a rovarok jelentős részét.