Mese a kis fenyőfáról, aki az erdőben élt, télen-nyáron csodaszépen zöldellt, és arról álmodozott, hogy egyszer ő is akkorára nő majd, mint legmagasabb társai. Hiába jártak arra gyerekek, hiába dicsérték a kicsi fenyőfa kecsességét és szépségét, ő nem érte be ennyivel. Mindig többre vágyott, és ámulva figyelt, amikor emberek jöttek, és kivágtak néhány fenyőt, hogy magukkal vigyék őket.
Talán belőle is lehet pompás árboc egyszer, és hajón úszva bejárhatja majd a világot, akár még Egyiptomba is eljuthat, mint azok a fák, akik hozzá hasonlóan itt éltek, amíg egyszer őket is el nem vitték innen, hogy hajót építsenek belőlük. A kis fenyőfa már nem tudott örülni semminek, annyira kívánta, hogy ő is elkerüljön az erdőből. Öt évet tölt el az erdőben, mígnem egy téli napon a favágók őt is kivágták, hogy karácsonyfa legyen belőle. Így kezdődik a történet.
A kis fenyőfa a mesében gondolkodó lény, a saját tragikus életét meséli el egészen a gyászos befejezésig. Ez a kis hős tapasztalatlan és jóhiszemű, derűs megadással viseli sorsát. Az okos és tapasztalt olvasó érti a reménytelen körülményeket, végzetes jövőjét is sejti, és ez éles ellentétben áll azzal a naiv és lelkes bizakodással, amit a kis fa minden új helyzetben tanúsít. Ha kíváncsi vagy a történetre,
ide kattintva elolvashatod.
