Távol
Mindenki engem irigyelt, amikor Kanadába költöztem és én is azt hittem, hogy szuper lesz. Most, 33 évesen már ki merem jelenteni, hogyha visszamehetnék a múltba, sosem költöznék ilyen messzire. Hazamenni nem tudok – illetve nem érdemes – mert itt építettem karriert és otthon a nulláról kellene kezdenem mindent. A családom, barátaim már megszokták a hiányom és csak ritkán irkálunk egymásnak közösségi médián, már régóta nem vagyok része az életüknek. Itt nem találtam igazi, szoros barátokat és még mindig „vendégnek” érzem magam az országban. Egyedül dolgozom, egyedül vásárolok, egyedül vacsorázom. Nemrég szereztem egy menhelyi cicát, mert már azt hittem, beleőrülök a magányba.
