Bár a szabadosság a huszonegyedik század „termékének” tűnik, valójában az ötvenes évek Amerikájában születettek tették a legnagyobb lépést azért, hogy tabuból nyilvánosan tárgyalható témává váljon a testiség. Összeszedtük, mi mindent köszönhetünk nekik – belepirulni nem ér!
Divatba jött a szabadtéri entyem-pentyem
Azt hitted, a woodstocki fesztivál elsősorban a zenéről szólt?
Akkor most jól kiábrándítunk: szegény Jimi Hendrix muzsikájára valószínűleg a kutya sem figyelt oda.
Sőt, 1969-ben sem Ritchie Havens „Freedom” című klasszikusa miatt köszöntött be „a szerelem nyara”.
Nem véletlen az időzítés, hiszen az egyesült államokbeli Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal négy esztendővel korábban hagyta jóvá a fogamzásgátló tabletta piacra kerülését, így az említett évben már 6,5 millió nő érezte magát biztonságban a nem kívánt terhességtől.
Ezzel korábban sziklaszilárdnak hitt korlátok szakadtak át, és persze minden addiginál korábban a szűzhártyák.
Feldobták a beltéri együttlétet
Az AIDS-járvány előtti New York hemzsegett a swinger kluboktól.
Ráadásul a magánlakások is azzá váltak, hiszen sok pár nyíltan felvállalta: más táljából is szeret cseresznyézni.
Az efféle rendezvények légkörét teljesen szabadnak kell elképzelni.
A ruha opcionális volt, csak párokat engedtek be – noha külön élőket szívesebben –, s a tér középpontjában egy „matracszoba” állt a magamutogatás kedvelőinek.
Mint említettük, a nemi betegségekkel szemben semmilyen védelmet nem nyújtó fogamzásgátló tabletta tette lehetővé ezt a fajta magatartást, és az óvszer elhanyagolásának meggondolatlanságáért hamarosan hatalmas árat kellett fizetni…
Bevették a szomszédot is
Bizonyára találkoztál már azzal az óvintézkedéssel, hogy egy buli elején elveszik a sofőrtől a slusszkulcsot, és csak akkor adják vissza neki, ha józanul távozik.
A ’70-es évek amerikai szórakozóhelyein azonban egészen más okból kifolyólag gyűjtögették a kulcsokat: a férfiak bedobták őket egy hatalmas edénybe a bejáratnál, amelyből a nők tombolasorsolás módjára húztak maguknak egyet, hogy hazamenjenek a tulajdonosával.
A Psychology Today szakportál 2013-as beszámolója alapján Gilbert D. Bartell 1971-es kutatása adja minden idők legmélyebb betekintését a swinger-kultúrába.
Becslések szerint akkoriban akár kétmillió ember is élhetett a lehetőséggel, elsősorban középosztálybeli, külvárosi közegben élő egyének.
Megváltoztatták a szex nyelvét
A „közösülés” már jóval azelőtt kiment a divatból, hogy a Monica Lewinsky-botrány előtt ráunhatott volna a bulvársajtó.
A ’60-as években elterjedt a „dugás”, a „kupakolás” és a „lefektetés”. A „b” betűs varázskifejezés pedig nyilván az ősidők óta velünk van, ám az említett időszak óta használjuk pont arra, ami.
A lazább nyelvhasználat (kéretik nem másfelé asszociálni…) lehetővé tette az igények minden addiginál pontosabb kifejezését, és ez új utakat nyitott meg a szex terén.
Gondolj csak bele, hogyan hozhatnád fel az ágyban a csiklóorgazmus témakörét, ha nem lenne a koitusznál árnyaltabb kifejezés!
Lecserélték a randiszokásokat
Amióta világ a világ, a randizás égésgyanús helyzetet jelent, aminek bármilyen eszközzel érdemes oldani a hangulatán.
Nehogy azt hidd, hogy az internetes társkereső oldalak jelentik az első világméretű kezdeményezést az ismerkedési folyamat megkönnyítésére: az amerikai „baby boom” generáció volt az, amelynek a tagjai rengeteget tettek a férfi-női kommunikációban fellelhető jelek egyértelműsítéséért.
Ezt egyfajta rámenősségnek is lehet nevezni, mivel az udvarlást lényegre törőbb csevej váltotta fel.
Az már csak hab a tortán, hogy ebből napjainkra egy laza ujjmozdulat lett a Tinderen…
