A viszonzatlan szerelemnél csak egy dolog rosszabb: ha egy olyan személlyel élsz se veled, se nélküled kapcsolatban, aki nem tudja eldönteni, mennyire szeret téged. Ha együtt vagytok, minden tökéletes, és úgy viselkedik, mint aki oda van érted, de ha külön váltok, akár napokra is eltűnik, és távolságtartóvá válik. Egy egyoldalú kapcsolatban pedig szép lassan te is elveszíted magad…
Pedig tudod, hogy ennél jobbat érdemelnél. Tudod, hogy létezik olyan férfi, aki őszintén viszonozná az érzéseidet, és aki mellett egy percig sem lennének benned kétségek ezzel kapcsolatban. Azonban az érzéseidnek nem tudsz parancsolni, így elfogadod, hogy a másik félnek időre van szüksége. Bízol abban, hogy lassabban, de végül ő is eljut arra a pontra, ahol te vagy jelenleg – hiszen őszintén szereted, és amikor együtt vagytok, ő is így viselkedik.
Azonban tudnod kell, hogy a szerelemnek csak egy megtépett, nem teljes változatát kapod így meg. Folyamatosan azon gondolkodsz, hogy mivel kelthetnéd fel jobban az érdeklődését. Igyekszel kielemezni a mozdulatait, a szavait, az üzeneteit, abban reménykedve, hogy találsz bennük valami biztatót.
Próbálsz változtatni magadon, szebb, viccesebb, különlegesebb akarsz lenni, de csak azt éred el ezekkel, hogy fokozatosan elveszíted a magabiztosságodat.
Az esetek többségében pedig nem fogod jól érezni magad. Amikor írsz neki egy hosszú üzenetet, és ő egy szmájlival reagál, nagyon magad alá zuhansz. Úgy érzed, nem vagy elég érdekes, sem pedig szórakoztató, és biztosan ezért nem akar veled hosszasan beszélgetni.
Az állandó kérdéseiddel saját magadat kergeted őrületbe: „Miért nem válaszol?”, „Mit csinálhat most?”, „Miért nem akar velem lenni?”. Ezek pedig szinte nap mint nap eszedbe is jutnak.
Egy darabig tartod magad
Mások előtt persze igyekszel megjátszani magad – legalábbis egy ideig. Azt mondod, részedről jó ez a felállás, hiszen nem vágysz komoly kapcsolatra, és egyébként is csak sodródtok az árral. Majd a végén úgyis minden jól alakul. De ez csak ideig-óráig megy neked. Előbb-utóbb eljön az a pont, amikor elsírod magad a barátnőd előtt, és bevallod neki, mennyire nehéz számodra ez a helyzet. És bár tudod, hogy a tanácsa, miszerint ki kell lépned, a legjobb megoldás lenne számodra, egyelőre nem megy. Mert nem állsz készen arra, hogy továbblépj.
A személyiséged pedig szép lassan átalakul. Már nem vagy az a laza, vidám, jókedvű nő, aki korábban voltál. Tele vagy kételyekkel, és folyton csak ez a személy jár az eszedben, mindegy, hogy egy céges rendezvényen vagy egy baráti találkozón vagy. Csak erről tudsz beszélni, és elfelejtesz odafigyelni arra, mi történik körülötted másokkal.
Stresszes vagy, érzékeny, és magadba zárkózol; bízva abban, hogy mindez csak időszakos, és már nem kell sokat várnod, hogy hivatalosan is egy pár legyetek.
Hiszen amikor találkoztok, elmentek ide-oda, minden tökéletes, és azt gondolod, ha egy kicsit türelmes vagy még, belátja, hogy veled akar lenni.
Egy idő után el kell engedned
Az egyoldalú kapcsolatok jellegzetessége, hogy szinte mindig azok is maradnak. Az egyik fél többet akar, a másik kevesebbet. Mindig ott lesz benned az a hiányérzet a találkozók alatt, és nem fogod tudni, miért. Aztán eljön az a pont, hogy nem bírod tovább csinálni. Már nem tudod tettetni, hogy ez megfelel neked – és nem is akarod.
Ha pedig a szembesítés után a srác a szakítást választja, neked el kell fogadnod. Nehéz lesz, hiszen még egy egyoldalú kapcsolatot is fáj ott hagyni. De ahogy telnek a napok, majd a hetek, szép lassan rájössz arra, milyen nagy érzelmi terhet raktál magadra. Minden nappal egy kicsit könnyebb lesz lélegezni. És egy kicsit mindig közelebb kerülsz ahhoz a személyhez, aki korábban voltál.
Hidd el, értékesebb vagy annál, hogy egy olyan férfihez ragaszkodj, aki ugyanezt nem tenné meg érted!
Kép forrása: pexels.com