A tudomány fejlődésével egyre inkább adott az elméleti lehetőség, hogy ne csupán abban legyen választásunk, szeretnénk-e gyereket, hanem abban is, hogy milyen gyerekünk szülessen. A genetikai kutatások és a mesterséges megtermékenyítési eljárások fejlődése odáig jutott, hogy embriókat ma már genetikai vizsgálatoknak vethetnek alá, és bizonyos jellemzők alapján a szülők, illetve az orvosok dönthetnek arról, melyik kapjon esélyt az életre.
Ennek a lehetőségnek kétségtelenül vannak nagyon erős, emberileg nehezen vitatható előnyei. Gondoljunk csak arra: ha egy embrió olyan genetikai rendellenességet hordoz, amely az élettel összeegyeztethetetlen, akkor a szülők és az orvosok döntése megakadályozhatja egy rendkívül fájdalmas és tragikus történet elindulását. Ezek azok a magzatok, amelyek még az anyaméhben, vagy röviddel a születés után meghalnának – sokszor szenvedések közepette, és minden esetben borzasztó veszteséget okozva a családnak.
Egy ilyen szűrés elkerülhetetlenül humánusnak tűnik: senkinek nem kívánjuk azt a traumát, amit egy életképtelen újszülött elvesztése jelent. Olvass még a témában
És valljuk be, elég nehéz rossz szándékot látni abban, amikor valaki azt mondja, hogy egészséges gyermeket szeretne. Hiszen persze, hogy minden szülő ezt szeretné.
Hol húzzuk meg a határt?
A kérdés azonban ott válik igazán bonyolulttá, amikor a választási lehetőség túlmutat az élettel összeegyeztethetetlen betegségeken. Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik betegen, de életképesen születnének? Például mozgássérülten, látás- vagy halláskárosodással? Vagy azokkal, akik neurodivergens módon fejlődnének, például autizmussal, ADHD-val vagy más idegrendszeri eltéréssel?
És ha egyszer már adott a technológia, ki tudja, meddig terjed majd a szülők választási igénye. Megállunk annál, hogy kiszűrjük a súlyos betegségeket? Vagy egy lépéssel továbbmegyünk, és „optimalizálni” szeretnénk a gyermeket? Megválaszthatjuk-e a nemét? A szemszínét? Az intelligenciaszintjét vagy a sportteljesítményre való hajlamát? Hol a határ az orvosi felelősség és a szülői vágyak között?
